„why are you being such a little pussy about this? he’s your father. it’s not like he touched your dick or something.”
(az idézethez tessék hozzá-képzelni a gps hangját.) gyönyörűen fel volt építve, ahogy az idegrendszer felmondja a szolgálatot. először csak apró bosszankodások voltak (hegedű, műszaki bolt), aztán a nagy lökést a nagybácsi adta meg, innen jött a betegség, hallucináció, menekülés. egy gyáva ember könnyen nevet a sorstársán... (**08.30.)
„classic sharon stone move. remember that movie, basic instinct?”
valahogy megszoktuk a liars-nél a kettősséget. hogy kissé kiszámítható, mégis vannak meglepő fordulatai. hogy a rejtély-faktor mellett kell, hogy valamennyire érdekeljen a magánélet, különben nem húzod sokáig. hogy néha okosan nyomoznak a lányok, máskor teljesen feleslegesen titkolóznak, buta döntéseket hoznak, távolról sem ismerik a logikát. hogy a suspense-elemekre mindig jut megfelelő számú nyálas-zenés jelenet. hogy bizonyos karakterek építése közben mások több részre köddé válnak. ...lehetne még sorolni valószínűleg napestig, sosem állítottam, hogy hibátlan sorozat lenne, de ez a tizenkét rész pont annyira elszórakoztatott, mint az előző 49, sőt, mióta az unokahúgom is nézi, már van kivel kibeszélnem az eseményeket, ez dobott rajta még egy kicsit. a (félévad) finálé hozta a megfelelő pörgést, némi leleplezést, és egy elgondolkoztató, mégis gyomron-vágó cliffhangert. lesz itt újabb nemulass a szép, körömlakkos lányaimnak. (**08.29.)
„it’s a rug. it doesn’t smell bad, it’s flat, it’s blue, it goes on the floor. it’s not coated with aids, and it’s not a portal to a nether place. it’s... it’s... it doesn’t make me come, but it’s fine.”
mindig vigyázz azokkal, akiket megfektetsz, mert hiába ígérnek gyönyöröket, ha el kell viselned a hisztijüket vagy a lapostetűjüket. a rész második felében meg egy kis önreflexív önelemzést kaptunk a mindig cuki sarah silverman lelkes kisegítésével. (vajon a 80's felvételeket honnan ásták elő...?) (**08.28.)
„this is not a movement, bill. this is the fucking rapture.”
köszönöm, hogy meghallgattak az imáim, és véres véget kaptam, de hála, hogy mégsem vették véresen komolyan a készítők. köszönöm, hogy újra utálhattam bill-t, hogy jason is visszább csúszott a szememben. köszönöm, hogy egyszerre nevethettem és felizgulhattam a tündér-szülésen. örök hála erik-ért, aki tudja, hogy milyen egy hatásos belépő, mindig van egy gyilkos egysorosa, cool megmozdulása (bárcsak nő vagy meleg lennék...). köszönöm a szokásos gyilkos cliffhangert, az egész epizódnyi felhőtlen szórakozást. az elhullottakat az isten (opcionálisan lillith, sátán, stb) nyugosztalja. (**08.27.)
bár nagyon trueblood-os volt ez az évad is (sok szál, megmosolyogtató túlzások, pörgés és cliff-hegyek), mégis markánsan különbözött például az előző etaptól. az érzelmekkel volt tele (elsősorban a sook-erik párosnak köszönhetően), ez viszont sztori-centrikus volt. nekem nem volt ez hátrány, mert érdekesen tágították a mitológiát, emeltek szintet, lett nagyobb szabás. a vallási háttér, a v-társadalom működése, az emberekkel való viszony piszkálása mind olyan téma volt, ami hasznos, hogy előkerült, akár mehettünk volna még mélyebbre is, de hé, ez a trueblood, hogy lett volna akkor idő az ezernyi más dologra is (ugye nem kell sorolnom... tündérek, farkasok, shifterek, egyéb vámpírok). de néhány kanyar után elég határozott irányt vett az évad, nem vallott szégyent az eddigiek fényében sem. sőt, tara jobb irányba változott, a tündér-vonalon érdekesebb dolgok történtek, véresebb, mocskosabb szórakozás volt. tetszett. már látom előre a jövő nyári programomat. (alan ball-nak meg köszönjük az eddigi munkáját, várjuk az új rezsimet, az új szemléletet.)
„-oh, god.
-god is a vampire.”
az arány-játékban ma az istenüktől tébolyodott agyarasok nyertek, nagyrészben velük foglalkoztunk. gonosz vagyok, ha azt mondom, hogy remélem igaz lesz a tábornok jóslata, és véres háború közeleg az emberekkel...? ahogy szörnyű harc vár a tündérekre is, russell kőkemény ellenfél, tudjuk jól. ahogy alcide is megtalálni látszik a tökeit, írtja szegény kezdő vámpírocskákat, ejjejj. úgy tűnik tará-ék is felveszik a kesztyűt a hatalommal, de a ruhát már epizódok óta nem látott shifterek is. igazi véres-beles fináléra vágyom... (**08.27.)
„i was a teen mom way before it was a reality show.”
már megint kezdik az írók... ha egy résszel a félévad-finálé előtt ennyire mutogatnak valakire, az ugye, illetve ugyan már... bár lehet, hogy most azzal koppanunk majd, hogy de mégis... a szálak nagyrésze működött ma, kígyóval is zaklatták szerencsétlen lányokat. csak azt tudnám, hogy aria-nak minek kell kavarnia ezra múltjában, sosem nézett még sorozatot? mert akkor tudhatná, hogy ebből még bajok lesznek... (**08.27.)
„two boys fighting over a girl is a fantasy for some women, but, uh, i am going to have to put personal fantasies aside, because as vice-principal, it is my job to punish boys for having those strong sexy feelings that burst into action.”
sűrűsödnek az események, kirobbanó következményei lesznek az elmúlt epizódok sok szarságának -a legnagyobb örömünkre. talán ha jenna nem a nyilvánosság előtt élné a magánéletét. de hé, akkor mit néznénk mi...? (**08.27.)
„for god’s sake, go participate in the most beautiful experience life has to offer, even if it means looking directly into your own sister’s slop-hole."
őrült egy család. ma előszedtük újra az anyu-problémát, beleágyazva szépen egy road-trip-be és persze rengeteg érzelem közé csomagoltuk. poént keveset kaptunk (wilfred mindent megkóstol, időrend szerint él, problémázik), de ez a rész nem is igényelte a nagy röhögéseket. (**08.27.)
„hey, robbie, you gotta come down and check out the tits on this new chilean broad down at sweet charity.”
visszatértünk a tipikus louie-formulához, szürreális jelenetek sorát kapjuk, a szar alak halálával, akit imádtak a csöcsrázó-klubban, a rontó-pál gyerekkel, aki még a kádba is belefosik, a vagina-eltávolító nénivel, és persze egy neves vendégsztárral (hello, robin, itt is!). bár nekem a főcím és a standup is hiányzott, de gondolom nem illettek a temetéshez. (**08.26.)