„i hope you enjoy your stay here in bishop. hunting and fishing, second to none.”
root gyökereit kutatjuk –hagyományos nyomozói módszerekkel, kérdezgetéssel, kutatással, orrok bezúzásával. érdekesebb lett-e a gonosz(nő), hogy jobban ismerjük a múltját? nem nagyon. de legalább megvan mr.finch, ez mindenképp kellett, hogy visszatérjünk a hagyományos felálláshoz. hogy egy részt rászántunk az elnyújtott déli akcentusra? sebaj, amíg nem adják alább a minőséget. és a mr.reese bunyókat. (**10.07.)
„no mas gatos!”
magány, elhagyatottság, szakítás, vakság -ezeket a témákat mosolygóssá tenni nem kis feladat, de ügyesen balanszíroznak az írók. arányban voltak a csoport-group és a munkahelyi emberek is. hősünk ma is tanult valamit, és talán elindult valami kapcsolatféle is. gondolom ez vár ránk minden héten -plusz a báj, ami belengi a hangulatot. (**10.07.)
„everything that has a beginning, has an ending. make your peace with that and all will be well.” (the buddha)
szép kört jártunk az elmúlás, változás, továbblépés hármassága körül (és ezt most minden irónia nélkül írtam), ez szerencsére rengeteg erica/dr.tom közös jelenettel járt együtt. nem maradhatott ki leo sem, kulcs-figuraként szerepelnie kellett itt a végén is. ami csak nekünk, nézőknek elmúlás igazából, mert sikerült megtalálni a tökéletes pontot a kiszálláshoz -egy terápia végét, egy új kezdetét (apropó, ötletes volt az első páciens kiválasztása is!). azt hiszem, sikerült egy méltó befejezést készíteni, ami még az ilyen vén, hideg medvéket is meghatotta, mint amilyen én vagyok. most már csak kéne vennem egy nagy levegőt, és okulnom abból, amit ma a változásról tanultam. csak ne félnék annyira... (**10.06.)
jót tett az évadnak erica doktorandus-képzése, összeszedett lett tőle, érződött egy határozott irány, amire fel lehetett fűzni a többiek problémáit is. szerettem ezt a határozott, céltudatos ericát. és szerencsére elmaradtak a nyüglődős, túlnőcis epizódok is, még egy terhességet is le tudtak vezetni úgy, hogy ne tépjem ki a hajam. tetszett. (de ja, nem kaptunk minden rejtélyre választ, ez botrányos! (irónia off))
filozofikus romantikus scifi? olyat meg kinek készítenek...? jelentem, hogy én abba végtelenül kis halmazba tartozom, aki élvezni tud ilyesmit. mert erica terápiája igenis jó volt. oké, nem tökéletes (mint tudjuk a sorozatból, olyan eleve nem is létezik), egyszer-egyszer nagyon megszenvedtem a felesleges hisztiket, de kompenzálták rengeteg ötlettel és igazi érzelemmel. meg egy főszereplővel, akit nem lehet nem szeretni (nagyban köszönhetően erin karpluk játékának, aki a sorozat nagy találata), akivel izgalmas volt az utazás, ahogy a bizonytalan, kétségbeesett, elveszett lányból egy erős határozott nő lett. és biztos, hogy ha visszagondolok majd a sorozatra (sok szeretettel), akkor az olyan bitang erős epizódok fognak az eszembe jutni, mint a leo-s évadzáró az első évadból, a dr.tom-os második évadnyitány (btw, michael riley-t is nagyon szerettem) -vagy egyéb leo-s és dr.tom-os epizódok... tetszett. bevallom férfiasan, bármennyire csajos volt néha, hogy elsősorban a szívre mért jó nagy ütéseket, hiányozni fog. további szép utazást, drága erica strange!
„mordecai kicks some persian butt!”
még néhányat csavarunk az érzelmeken. cukin és természetesen indítjuk a reggelt. végre kibukik a brulianne. klasszikus visszautazás kerül elő, ahol a családdal foglalkozunk. dr.tom egy komoly döntés meghozása előtt áll. vajon a grande finale-ban mi vár még ránk...? (**10.06.)
„i became a loyalist because i’m a coward.”
kicsit többet ismertünk meg újra a jövőből -az emberekről, az árulókról. hogy ez a kor mennyire megkeményíti a benne élőket. persze azok, akik még csak most kerültek ide, még a régi szemléletüket hordozzák, van bennük még tűz (vagy egy kis walter-ség!). kelleni is fog ez, hisz’ kis csapatunk nagy küldetésre indul. nakérem: tudom, hogy már megint lost-ozni készülök, de aki az agyon-gyűrt videokazettánál nem szisszent fel, az nem is volt a rajongója a nagy elődnek. (viszont úgy néz ki, nem kapunk több desmond-ot, hogy harapná ketté a készítőket egy kopasz kalapos időutazó...) (**10.06.)
„live long and prosper.”
a címből arra gondoltam, hogy most jön a turné, de csak maci-esküvőt meg szakítást kaptam... ez utóbbi szép logikusan le volt vezetve, az elvakult szerelemben nem is gondol az ember bele abba, hogy mennyi problémával járhat egy idősíkok közti kapcsolat... jó volt, ahogy a ’tökéletes nagy ő’ hibás elméletére is rávilágítottak. talán tényleg túl magasak az elvárások az emberekben... (ja, és jó, hogy minden részben jut pár perc julianne-ékre és dr.tom-ékra is.) (**10.06.)
„carpe diem!”
az a jó, hogy mindig épp időben húzzák vissza a nyál-határról a sorozatot. most az utolsó pillanatban jött a megváltás -a sötét jövő képében. aztán ismét egy klasszikus időutazós toposz jött, illetve nem is egy, hanem kettő: a találkozás a másik síkban lévő énnel, és a párhuzamos világok. és ez a rész megint maximálisan működött. oké, a születés is megható volt, nem vagyok én sem kőből ám... (**10.06.)
„i know about the plan.”
amikor az egyik őrült találkozik a másikkal... meglepő csavarral lezártuk az amanda-szálat, plusz ott volt az esküvő is (amikor ugye ’a nő’ nem a főhősé lett, ilyen se sűrűn fordul elő), egész finálé-hangulat lett tőle. nem maradhatott el a ’nagy rejtélyen’ való csavarás sem, tulajdonképpen akkor ki tudja, titkolja, felejtette el, vagy mi? frak you, kedves írókáim! (**10.06.)
olyan természetességgel hozza a sorozat a jó / nagyszerű / zseniális epizódokat, hogy az ember bele sem gondol, hogy milyen erős cuccot is tol. pedig annyi meglepő fordulat, odabaszós mindfuck, felvigyorgós poén, filozófiai mélység volt itt az elmúlt hetekben, hogy nem is szabadna elgondolkodni az értékelésen. mielőtt wilfred lehugyozna, miközben alszom, gyorsan nyomok rá egy ’nagyontetszett’ pecsétet. hogy olyan bátornak mutassam magam, mint a sorozat.
„we need a thumb and a tit.”
mindenki tudja, hogy milyen nehéz lehet egy olyan rész megírása, ami a múlthetit követi. de valahogy folytatni kell a történetet -az életet. az érdekes az, hogy megfordították a várható eseményeket, először volt pörgés (ashley tisdale-lel motorozás, bizniszelés, catfight), és csak utána álltak meg gyászolni egy szívszorító pillanatra. de így megy ez gyakran a valóságban is. tetszett, hogy mindenki személyes emléket rak a koporsóba, szép szokás. jax ismét felnőttebb, vezetőbb lett egy picit, gyönyörű íve van az építkezésnek. ...emeljük poharunk, nyugodj békében, barátom! (**10.05.)
„this is a female version of ethan.”
csak női író lehetett, aki a nyitó három-férfi-egy-nő álom-jelenetet írta... így a cél előtt nem sokkal illett visszahozni ethan-t, a nagy szerelmet, és hát persze a szakítás utáni állapotot is elemezni kellett. az a jó, hogy nem kesergés megy 42 percen keresztül, hanem rengeteg humor van, köszönhető annak is, hogy a múlt-túrához sikerült egy funny caveman-t írni. (csak tudnám, miért kell magasan betépve dülöngélni -én meg itt izzadok a fotelben miattatok...) és jó, hogy elgondolkozik az ember magán is, talán ezért kajtatok én is határozott nők után, mint ethan barátunk. azt hiszem, hat rám a sorozat, felháborító... (**10.05.)
„with great power comes great responsibility. why? because power is an illusion.”
kapcsolati zűrökről lesz szó, gondolta a szerző, aztán hopp! időutazás! oké, hogy erica ezt arra használta, hogy a kapcsolatán nyűglődjön, de jó mókának tűnt, főleg az ír trip. (erin karpluk ma különösen elemében volt, ahogy élvezettel játszotta a lelkes ericát.) nem értem egyébként a (tipikus) férfiakban ezt a ne akarj befolyásolni, ez az én életem blablát... örülök, hogy nem csinálták vissza a szakítást, szvsz nem illettek össze adam-mel... (**10.05.)
„knight commander of the order of st. gregory”
nucky lába alól most lelkileg csúszik ki a talaj. fura, hogy most jött ki rajta a bűntudat, ebben is a szerelem lehet a ludas? a bizniszt azért még képes nyugodtan rendezni, de ezt a luxust nem sokáig engedheti meg magának, mr.rosetti kőkemény (és nem mellesleg idegbeteg) ellenfél lesz. mr.harrow, a másik kemény ember is aktivizálja magát, de ő csak bosszúból öl, így nem kell tartani tőle. mrs.thompson viszont az eszét használja a puszta erő (pl. a fegyver csöve, esetleg némi benzin) helyett a céljai eléréséhez. úgy látszik ez az idei trend, hogy nem mindenkit préselnek bele minden részbe. (ja, és még több szerepjáték-szexet!) (**10.04.)
„he’s more valuable to me than dangerous to you.”
mr.durant hiányában kezdenek szétesni a dolgok. mr.svéd valami nagyon profin tud játszani az emberek érzelmeivel (plusz az indiános nyitány, wow). egy szikár ember is megenyhül, ha punci van kilátásban. még a legkérgesebb lelkek is szerelembe esnek egyszer. lehet az ember déli, néger vagy ír. a település két legfontosabb helyével is foglalkozunk, a templommal és a kocsmával. a zenés montázs mindig bejön. még ha előtte kicsit lassabb is volt a rész. (**10.04.)
„i can’t pleasure a woman and build a dresser at the same time, you know? i’m not god.”
egy: azért otthon kell lenned az amerikai mindennapokban, különben itt sem sokat értesz a schmidt-féle romney-poénokból. kettő: megint jól kijött, hogy milyen dupla-fenekű a sorozat, jól elröhögünk, de ott van alatta a daddy-issue, vagy egy kapcsolat kerülgetése. három: ez a fluffer magyarul a felszopó nem? (**10.04.)
„being a couple could break up any couple.”
szeretem dr.tom-ot, és bár most nem mentünk vele olyan mélyre, mint máskor, azért nem volt rossz ez a magánéleti vájkálás sem, megspékelve némi hetvenes évek bajusszal és travolta mozdulatokkal. erica kicsit háttérben volt tartva így, de ő még csak a válság elején jár, majd legközelebb. kai-nak nem tudom, hogy örüljek-e, igazából az írókon múlik, hogy merre viszik a szálakat. (**10.03.)
„we’re like two peas in, like, the worst pod ever.”
ha aranyos, életszagú, nagyon mosolygós pilot-ot akarunk, újra fel kell kérnünk jake kasdan-t, mint a new girl-nél -gondolták a fox munkatársai, és milyen jól tették. mert így ez a pilot is aranyos, életszagú és nagyon mosolygós lett. jó karakterekkel, jó pár hangos felröhögéssel, lucy punch-csal. hősnőnk is ismerősnek tűnt, de aztán az imdb segítségével rájöttem, hogy csak a griffith/johnson gének kivetülését látom. ...édes borsó volt ez, kérek még! (**10.03.)
„what do humor and armor have in common, ryan?”
dramedy egy országos adón? meglepő. de nem baj, hadd ízleljék meg a nézők milliói is a keserédes ízeket. szimpatizáltam ezzel a pilot-tal, végig mosolyogtam, de van benne szív is, matthew perry itt is jó, a terápiás csapat aranyos, t.o. vendégeskedett, nekem ennyi elég, hogy alapos megfontolás alá vegyem, hogy visszatérjek a folytatásra. (ami ráadásul most már tuti, hogy teljes évad lesz -szegény nbc vezetőségnek kijár végre egy kis siker.) (**10.03.)
„i’m gonna marry you, yeah! yes! yes! yes! yes, god, yes! yeah!”
mennyire szépen fel volt építve ez az egész, a temetéstől a színleléseken és múltbéli hibákon át a lánykérésekig. nem hátrány, hogy nagyszerű poénok is fűződtek fel a vázra. melanie griffith egész jó komika, maradhatna néhány részre. de ha nem, az sem baj, a chance-családban sosem csalódsz, minden színlelés nélkül élvezheted a hülyeségeiket. (**10.03.)
„the autumn of breakups.”
tetszik ez a ’boldog párkapcsolat uncsi, inkább romboljunk’ hozzáállás. és hát ki más indítaná el a lavinát, ha nem barney... tele volt jó poénokkal a rész (szerződés-pontok, robin perverziója, bébi-labda), a végén meg jöhetett a tanulság. még ha a karaktereinknek fájdalmas is lesz, nekünk jól indul ez az ősz. (**10.03.)
„which curse is worse?”
unalmas. hogy folyton a lost-ot ráncigálom elő a onceupon kapcsán. tehetek én róla, hogy megint ilyen lost-os kezdést prezentáltak nekünk a kitsis/horowitz csapat? azaz: teljesen új karakterekkel kezdtünk, kicsit odacsaptak, aztán vettük csak fel a fonalat. és csak zakatoltak az események, jó sűrű volt. mert az évad-alapozás (a heti-mesevilágba oltott ügyes átívelés) mellett egy csomó érzelmet is bele kellett préselniük, plusz kölcsönkértek egy dementort is, hogy unalom se legyen. szeretem, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy visszaállítsanak mindent (’ja nem, mégsem tört meg az átok, vicceltünk’ típusú fordulattal), sőt, még csavarnak is rajta kettőt, szétszedik a kiscsapatot. látszik, hogy évekre való spiritusz van a srácokban, nem elveszett lelkek (kacsint)... (**10.03.)
„she’s not as comfortable lying to the world as i am.”
mondtam már hogy michael c. hall mekkora zseni? nem elégszer szerintem... hello dex, jó hogy itt vagy újra! és jó, hogy végre léptünk egy istenest, olyat, amire évek óta vágyunk, amivel minden meg fog változni, blablabla, nyomás megnézni, nagyon erős a cucc. persze el kellett indítani az idei átívelést is, úgy néz ki, szláv rosszfiúkat kapunk, nem lesz velük sem gond úgysem. visszatért a flashback is (head-apu helyett), gondolom annak is lesz folytatása. so, hatásos volt a kezdés, megnyugtató látni, hogy egy régi kedvenc évről évre szállítja a megszokott minőséget. (**10.03.)
„israel bombed five nuclear sites deep inside iran. ayatollahs are not amused.”
brrrr, kirázott a hideg, ahogy a previously alatt jöttek elő az emlékek az első évadról... hőseink is a múlt fogságában élnek, hiába is temetnék mélyre a dolgokat. ráadták a készítők a gyújtást, járatták kicsit, majd felbőgették a motort... már megint milyen feszültség kulminálódott egy-két jelenetben, hihetetlen. és eddig úgy tűnik, hogy alaptalan volt az a félelem is, hogy erőltetetten tudják majd csak a szereplőket a történetben tartani, mert már most szépen simulnak az új vonalba. ami egyébként érdekes és aktuális, nem lesz itt szolgai másolás, bármekkora alap lett az első évad. ja, és minden sorozatba értelmes tinédzsereket! (bocs a kissé indiszponált fogalmazásért, fél6-kor keltem dörgésre/villámlásra...) (**10.02.)