„carpe diem!”
az a jó, hogy mindig épp időben húzzák vissza a nyál-határról a sorozatot. most az utolsó pillanatban jött a megváltás -a sötét jövő képében. aztán ismét egy klasszikus időutazós toposz jött, illetve nem is egy, hanem kettő: a találkozás a másik síkban lévő énnel, és a párhuzamos világok. és ez a rész megint maximálisan működött. oké, a születés is megható volt, nem vagyok én sem kőből ám... (**10.06.)