soroló

„you’ve traversed the cosmos, broken every known rule of the universe to tell me to go shopping?”

ha egy alapvetően realista simán átlavírozik a transzcendens írói túlzáson, akkor az figyelmet érdemel. oké, a szellemekkel szkeptikus vagyok, de a szellemes humor jöhet! oké, a szellemek is, ha egy szál ingben érkeznek. (**10.14.)

„i got this amazing margarita machine, or as they call them in spanish: margarita machine.”

jaj a vércukor-szintemnek, ez második kóstolásra is nagyon cuki volt. működget rendesen a humor (persze, lucypunch odateszi magát), és közben még magamra is ismerek a delfin-hangon vinnyogó hősnőnkben, nekem is vannak gondjaim a hatalommal rendelkező emberek közelében... (**10.14.)

„someone has to survive to tell mankind’s story.”

az emberiség megmentéséhez az első lépés megtéve. egy nagyon fringe-es lépés... de tudjátok, az a jó, hogy nem unalmas és nem önismétlő, egyszerűen csak érzed, hogy ez olyan, mint amit eddig nyújtott, hogy az elemek valami kényelmesen ismerőssé állnak össze -a gusztustalanság, a heti-dráma, a rejtély-faktor, a karakterek interakciója, a walter-poénok. ugyanakkor mindent körülvesz a scifi-hangulat, ezzel adva egy új ízt a főzethez. ismeretlen ismerős, mint walter fejében a kusza gondolatok. (**10.13.)

„you bureaucratic cat-dropper!”

a mawmaw-utálók (mert állítólag vannak ilyenek!) biztos a szívükhöz kaptak, mert bizony az öreglány hülyeségeire épült az epizód. meg arra, ahogy a család reagál az ő hülyeségeire. meg kiforgatták a klasszikus ’i’m with stupid’ pólót is. és láthattuk a helyi hírességeket is -táncos dan-t és húsvét joe-t. reméljük, hogy a rész végi ötletes előzetes igaz lesz! (**10.13.)

„it looks like starling city has a guardian angel.”

nehéz döntést kellett hoznom: képregény-szeretet vagy cw-utálat... bár most kisebb volt a kockázat, ezzel az alappal azért nem lőhettek annyira mellé. működött is nagyjából a pilot, bár egy csomó mindent belepréseltek -komplett eredet-sztorit, visszatérést, első ügyet, ellenség-felvázolást, stb. (ebből a szempontból (is) a cape-re emlékeztetett). az akciók látványosak voltak (köszi david nutter!), a főszereplő nekem kicsit túljóképű-csajokkedvence, de megszokható lesz. az alapok jók, és hé, dc képregény a képernyőn! egy hozzám hasonló geek ilyet nem dob el csak úgy. (*10.12.)

„the emotional cheetah, jaws bloody from her fresh kill, disappears into the african night.”

mozdulunk előre újra, el kell fogadni a tovább-lépést. és ez bizony könnyekkel jár, fájdalmas, amit akár hoki-ütők is okozhatnak. de sebaj, amíg ott vannak azok, akik egy lelkesítő ’aaahhhh’-val támogatnak. (ez most az olvadós ’aaahhhh’ és nem a szexuális ’aaahhh’!) (**10.12.)

„have you ever had your dick sucked by a southern girl with a huge cock?”

ennyi biznisz így éhgyomorra... mindez változatos formában, érvekkel, érdekegyeztetéssel, zsarolással, vagy bunyóval és motor-robbantással, kinek-kinek gusztusa szerint. ehh... sitcom-okat megszégyenítő humor-mennyiséggel sikerült telepakolni az epizódot, az egész blackmail vonal fekveröhögős volt, dagistúl, trannystúl, segg-harapástúl. ugyanakkor nem maradt el a drámai tarkón-vágás sem, várjuk a feldühödött sherrif-et a jövőben. ja, és a frászt hozták rám, hogy mi lehet a dobozban... (**10.12.)

„they find what hurts you the most and they try to break you with it.”

azt hittétek a srácok majd koktéloznak meg süttetik a hasukat a parton, mi? támadásba lendült az ellen, sok fronton, pörgött is rendesen a rész tőle. illetve többes számot illet volna írnom, mert egy ügyes csavarral cáratyuska gyermekeit is bevontuk a buliba, pont ők maradnának ki, ha egy pöpec katonai szerkezetről van szó? na, nem mintha a washington-i kutyákat félteni kéne. persze a lelki terrorjuk arra is alkalmas, hogy többet megtudjunk hősünk múltjából. amiből csöpögtettek kicsit a kapitány részéről is, aki továbbra is legjobb karakter, nagyon bírom a céltudatos határozottságát. (**10.11.)

„all she needs is a little push. the question is... can... you... do it?”

a második rész mindig a királynőé lesz...? bírom az ilyeneket a onceupon-univerzumban, amikor kiderülnek a mély összefüggések, pl. hogy rumpi mennyiben felelős az alapvetően többé-kevésbé kedves regina megrontásában. de ehhez kellett neki egy jó alap -a mother-issue és a varázslatra való fogékonyság. a jelenben megy a kármentés és a hogyan-tovább, végre eltűnt a bizonytalan david, és egy határozott herceget kapunk itt is (jó, hogy ezt az írók a szájába is adják). kristályosodnak ki az évad fő vonalai, lesz itt még kaland bőven, gyermekeim. és most futás fogat mosni! (**10.11.)

„i’m like a jewish peter pan. petya pan. petter pan. pesach pan.”

az ember nehezen tanulja meg, mikor nőjön fel -és mikor maradjon gyerek. tudom, mert nekem is vannak ilyen problémáim, bár én valószínűleg örökké gyerek maradok. vagy retardált... a rész a szokásos szintet hozta, sok lükeséggel, és egy nagyon cuki sapkás szomszéd-lánnyal... (**10.11.)

„sad songs make me really sad, and i don’t want to be sad.”

pontosan azt kapjuk, amit a cím ígér -négy szakítást (és egy összejövés-szerűt). megint bebizonyosodott, hogy van még spiritusz, csak ésszel és szívvel kéne írni tovább a sorozatot. az is jellemző idénre, hogy a rész felénél azon gondolkoztam, hogy voltunk-e ma már limá-ban. végre a dalok is oda ütöttek, ahova kell, úgy kábé a gyomor és a rekeszizom közé -és ezt most nem csak azért írom, mert scientist című coldplay-számot mintegy tíz éve imádom, blaine drámai egyszál-zongorázása ugyanúgy kitépte belőlem az érzelmeket. színész-palántáink azt is megmutatták, hogy nem csak éneklésre tudják kinyitni a szájukat. na, elég volt a fényezésből, megyek inkább, és sírok a sarokban, és elmélkedek a távkapcsolatok értelmetlenségén (btw, sok igazság volt az epizódban.) (**10.11.)

„your unbridled, wide-eyed, lima, ohio optimism.”

megint newyork húzta az amúgy elég semmilyen, lötyögős epizódot. mert a lima-i eseményekre (blaine aktivizálódás, brittany idétlen dumák, will kiüresedése és ambíciói) az ember hajlamos egy whocares stemplit nyomni. akkor már koncentráljunk kurt divat-mániájára, üdvözöljük a kivételesen nem zavaró, sőt, már-már aranyos sjp-t, drukkoljunk rachel-nek a bimbózó románcához -vagy hogy ő is felismerje a kilométerről látható vége-fordulatot. eric stolz választhatott volna erősebb részt is... (**10.10.)

„leave brittany alone!”

éééés eddig tartott a lelkesedés... nem volt egyébként vészesen rossz epizód, csak még mindig nem tanulták meg, hogy ezek a tribute epizódok nem akarnak működni, hiába kiabálja annyi rajongó. főleg, hogy megint britney kellett előszedni -mert ő olyan korszakos előadó...? oké, mondom a pozitív dolgokat: ha már a dalok olyanok voltak, amilyenek, legalább lehetett mosolyogni a britney-életpálya-modell kifigurázásán. ny-ban működnek a dolgok -igaz, néhány percet még rászánhattunk volna kate hudson testére, nyamm! bár kezdek beleesni az új-lányba is, bár látom, hogy ő is rossz ízléssel van megáldva, a béna rosszfiúkra bukik... (**10.10.)

„welcome to bangtoberfest!”

mintha visszakacsintanánk egy kicsit múltba: barney újra csajozik, robin és ted megint versenyeznek egymással, lilly apa-problémáit orvosolja, marshall lelkesen idióta. ez szép is lenne, ha működne a dolog, de istennek nem akar összeállni, pörgős vicces epizódként működni. apró botlás, gyermekeim...? (**10.10.)

„i found this website... ’how to cure a serial killer in ten easy steps’, and this is the first step.”

szeretjük, amikor az írók maximálisan lecsapják a feladott labdát. jelen esetben deb reakcióira gondolok, stációkra a ’whadafakk’-tól a ’segítek mindenben bro’’-ig. és kell is a segítség, mert a dex előtt felbukkanó pozitív példát egy ütős csattanóval kifordítják. mint ahogy henry kódja is kezd új olvasatba kerülni. a mellékszálak közül a techguy-os és a mariá-s jó (bár abból a szempontból nem mellékszálak, hogy mindkettő veszély-forrás hősünkre nézve). a sztrip-vonalat meg elnézzük a csöcsök miatt... (**10.09.)

„they’d like nothing better than some kind of blackhawk down situation in a city we’re not supposed to be in the first place.”

remélem ennek az adomány-gyűjtős szálnak lesz valami jó kifutása, mert most kicsit megakasztotta az amúgy nagyon erős epizódot. na, a nyitó-mondattal le is tudtam a negatívumot, de jó. a bejrút-vonal nagyon rendben volt, az akció alatt azt vettem észre, hogy spontán kéz-izzadást produkálok. carrie ismét szép utat járt be, lelkesen önállósodott, majd a bizonytalanság összetörte, később kibújt belőle a megszállott. brody-nak elég néhány jelenet, és nincs szükség indoklásra, hogy miért tartják a történetben (gondolok itt elsősorban arra a pillantásra, amikor megtudta, hogy ki a célpont. de a kocsmai afférban is erős volt.). a tényleg meglepő cliffhanger után meg főleg nem lesz szükség magyarázkodásra. (**10.09.)

„the best thing about glee club is it’s not about labels. if you can sing, if you can dance, you belong. and, dude, you can sing.”

könnyű megmondani, melyik volt az a pillanat, amikor elkapott újra a glee-varázs: amikor rachel és a vizuálisan is igen figyelemre méltó új lány a (felválta vágott) dalba kezdett. addig sem volt különösebb bajom a nyitánnyal, pörögtünk, hisz' be kellett mutatni az új szitukat (népszerű glee-sek, rachel sztártalansága), de kellett ez a momentum, hogy igazán azt mondhassam, hogy kell nekem újra ez a sorozat. a ’ne címkézzünk, fogadjunk el mindenkit’ tanulság is ült, főleg, hogy ez az én létfilozófiám alapja is. szóval úgy néz ki, jót tesz a leporolás, a megújulás. murphy bácsi külön homlokcsókot érdemel, hogy megszerezte kate hudson-t -az almost famous óta mély szerelemben vagyok vele... (ez a 1000. blogbejegyzés! wow!!!) (**10.09.)

„she had the best... forecasts.”

vihar a biliben...? tipikus írói húzás, hogy minden jelenetet, minden mondatot úgy alakítanak, hogy az a hőseinkre utaljon. jelen esetben a nagyon titkolt kapcsolatra. és szó se róla, nagyon cukik együtt, de egy egész évadon át húzni, hogy kiderül a dolog, az túl hálivúdi lenne -és az is lesz, sajnos... viszont örömmel üdvözöltem a visszatérő felröhögéseimet, hiányoztatok drágáim... (**10.09.)

„ryan king cannot deliver bad news.”

épp a ’mit is jelenet a csoport’ fázisban járunk. tele volt a rész megható pillanatokkal (pl. az egész 1.23-as szál), de persze mindig nagyon okosan oldják fel finom humorral, mielőtt még megfosztanák őket a vígjáték-státusztól (ide is írhatok tipikus példát, ha szeretnétek: ryan végre elmondja az igazat a kertésznek. igaz, nem?). a fightclub-hommage-ért is köszi! (**10.09.)

„dear lord, please let this date be good. may he have the wealth of mayor bloomberg, the personality of jon stewart, the face of michael fassbender. ...the penis of michael fassbender.”

mivel még az office-ig nem jutottam még el a listámon (túl sok rész, először az angol verziót kéne megnézni), így nem voltak prekoncepcióim mindy-t illetően. de nem is vele van a baj... aranyos, és tök jó, hogy működik az önértékelése. és erős, popkulttal ezerrel átszőtt szövegeket tud adni a karakterek szájába. maga a rész viszont nem tudott magával ragadni. nem arról van szó, hogy rossz lenne, csak nem futnék utána a szakadó esőben. de akár még lehet heppiend is a vége... (**10.08.)

„i think we should tax all bad things, like racism and women’s vagina.”

minden fontos lépéshez nagy akaraterő kell, és társak (barátok, rokonok, ilyesmik), akik támogatnak és segítenek. minden jó pyrex részhez kellenek poénok és tanulságok, most egyikben sem volt hiány. azért írok ilyen komolyan, mert bűntudatom van, hogy éjszaka a meccsek alatt megittam két és fél liter kólát... (**10.08.)

„ben and i both did some amazing things today. he scored a victory for the congressional campaign he”s working on. and i was mistaken for beverly d’angelo by a japanese tourist.”

bár kimozdultunk pawnee, indiana(!)-ból, hogy washington-ban romantikázzunk, (igazi) politikusokkal találkozzunk és nemiszerv alakú építményeket nézzünk, azért a humor maradt a régi. és még jó, hogy ron-nak is van sütni-valója! (**10.08.)