„sad songs make me really sad, and i don’t want to be sad.”
pontosan azt kapjuk, amit a cím ígér -négy szakítást (és egy összejövés-szerűt). megint bebizonyosodott, hogy van még spiritusz, csak ésszel és szívvel kéne írni tovább a sorozatot. az is jellemző idénre, hogy a rész felénél azon gondolkoztam, hogy voltunk-e ma már limá-ban. végre a dalok is oda ütöttek, ahova kell, úgy kábé a gyomor és a rekeszizom közé -és ezt most nem csak azért írom, mert scientist című coldplay-számot mintegy tíz éve imádom, blaine drámai egyszál-zongorázása ugyanúgy kitépte belőlem az érzelmeket. színész-palántáink azt is megmutatták, hogy nem csak éneklésre tudják kinyitni a szájukat. na, elég volt a fényezésből, megyek inkább, és sírok a sarokban, és elmélkedek a távkapcsolatok értelmetlenségén (btw, sok igazság volt az epizódban.) (**10.11.)
