soroló

„protect, not discipline”

visszaállt a rendszer, de ez nem azt jelenti, hogy ásítoztunk volna az unalomtól. bár az ügy nem volt túl eredeti (elkényeztetett, beképzelt, lázadó politikus csemete, mindenki tudna ilyet rajzolni álmában is), de annyi humort vittek bele, hogy nem lehet nem imádni. eleve, mr.reese dizsiben és shoppingolás közben, mi ez, ha nem a humor táptalaja? és akkor még ott volt a kutya is, aminek sikerült megtalálni a szerepét, és a kasztingja is jól sikerült. és közben, nem tolakodóan, csak a háttérben, de ügyesen csepegtetik az átívelést is. a stílusról meg az olyan apróságok gondoskodtak, mint az autóval felöklelés. (**10.21.)

„home is a battlefield.”

nem volt ám olyan régen az a múlt hét, hogy öt egész percet az ismétlésre kelljen szánni, legalábbis nekem ez így sok volt.. oké, utána beindultak a dolgok, volt egy kis heti-ügy (ty olsson továbbra is pályázik a ’minden futó sorozatban felbukkanok’ dicső címre), volt karakter-építés, rejtély-faktor, némi akciózás, csúnya bűnöző triádok, apró flashback-ek, komplex élmény. kicsit még mellémegy, de a céltáblát eltalálja... (**10.21.)

„she’s collateral damage.”

kijelenthetjük, hogy sutter-bácsiék nem kavicsot dobtak a vízbe, hanem egy kurva nagy sziklát. és most nem csak azt számolom, hogy négy halott volt egy epizód alatt. látjuk, hogy hova jutatták jax jellemét az opie-val történtek. gemma ihatja meg a kavarásának a levét, hullák és kiábrándult emberek hevernek mögötte az úton. clay-nél erre még várni kell egy kicsit, de legalább már jól láthatóan kikerült a neve mellé a tábla: this is the man behind the curtain. az utolsó, leleplező jelenet arra is jó volt, hogy rádöbbenjek, hogy baszki, vége a résznek, úgy belemerültem a világába. még a community-s cameo sem tudott kizökkenteni... (**10.20.)

„we don’t have colonels.”

fura ez a keletre nyitás idén, előbb lengyelek, most lettek -sőt, lettországi kaland. más is lett a hangulat tőle kicsit. nincs magánélet sem (ha nem számoljuk a kómás néni kétszeri emlegetését), csak az ügy van. ami kellően csavaros, kitölti a játékidőt. meg hát jól beleemelték a káeurópai viszonyokat, a korrupciót, a volt kgb-s múlt árnyait, jól érzékelhető a különbség az eddigi élre-vasalt svédségtől. mondhatnám, hogy talán az eddigi leg-akciódúsabb részt kaptuk meg, sok futással, villamosozással. és persze a hagyományosan erős képekkel. szbaszíba, örömmel néztem ezt is. (**10.20.)

„long island expressway. literary institute of excellence. love is everything.”

szoktátok nézni a licitvadászok című műsort? a raktáros jelenetnél egyből beugrott. sajnos a 23. perc környékén az is, hogy melyik tárgyba lesz a megoldás... de sebaj, jól szórakoztam végig, jók voltak a dumák / utalgatások / szikrák hőseink között. azért érzelem is jutott alexis költözésével (azért ugye felbukkan még majd néhanap?), az arányok megfelelőek voltak a nyomozás mellett. és szépen haladunk a ’ki tudja már’ listán... ja, és jó játék ez, titok – széf, raktár – dobozolás, analógia-szakosok hajrá! (**10.20.)

„you’re the hip guy, you’re the cool guy? that used to be me. but then you gotta do 14 minutes every single night. nobody is hip every single night.”

huh, milyen okítás folyik itt! louie felkészítése a lateshow-k világába zseniális, főleg, hogy beszervezte hozzá david lynch-et is, aki valami hihetetlen figurát hoz. plusz ott volt még leno meg chrisrock is, előbbi keserédes mondatai meglepőek voltak. de a zenével is rájátszottak erre a szomorkás hangulatra. huh, baromi kíváncsi leszek a konklúzióra. (**10.20.)

„man, this place is on lockdown. it’d be easier getting into tim tebow’s pants.”

muhahahahaha!!! -csak ennyit mondanék az epizódról... mawmaw kiszólásai mr.wall-hoz, a bejutási módszerek az otthonba, a brutális earl-utalás -mind-mind módszeresen és kényszeresen fektettek két vállra. még jó, hogy csak húsz perc, és nem húzták tovább ezt a szart, mert kikészültem volna... (**10.20.)

„-heartbreaker.

-moneymaker.”

a magyarországi lakosság azon szűk csoportjába tartozom, akik bírják a country-t, úgyhogy előítéletektől mentesen ültem le a pilot elé -és a zenékkel nem is volt gond, hallgatható jóságok. a két női főhőst is dicséret illeti, connie hozta a mindig imádnivaló természetes játékát, haydenne meg cuki bögyös nagyarcú pukkancsként, biztos lelkesen dolgozik majd a nézők kegyeiért. még a zenei háttér bemutatása, a csatározás is érdekel. de az egészet körbebástyázták erősen ingoványos lápvilággal. szerelmi kavarások a múltban és a jelenben. családi háttér. a komplett politikai vonal. mind-mind veszélyes terület, könnyen cuppogós szappanba borulhatnak az írók. arra meg nem vagyok kíváncsi. úgyhogy kivárok, hátha jó hírek érkeznek a sorozat háza tájáról. vagy hogy hány epizódot ér meg összesen. hogy manapság már a country-rajongókra sem számíthat az ember... (**10.19.)

„is it a vasecto-you, or a vasectomy?”

heti tanulságok: a gyerek nélküli szülőknek jobb az élete. sose próbáld a partnered a megfelelő irányba lökdösni. főleg, ha egy hisztis meleg medvéről van szó. óvatosan bánj a hajnyíróval. mindig légy férfi. viselj az állapotodnak megfelelő ruhákat. extra tanulság: a szóvicceket nehéz fordítani. (**10.19.)

„never be afraid to reach for the stars, because even if you fall, you’ll always be wearing a parent-chute.”

heti tanulságok: a szülők, bármennyire is szeretnek, állandóan kínos helyzetbe hoznak minket. a beilleszkedés mindig nehéz. egy kisbabával nem is olyan egyszerű bánni. a melegek és a leszbikusok nem barátok. mindenki polcára jól jön egy phil’s-osopy kötet. (**10.19.)

„gyp rosetti is trouble for everyone.”

ugye nem gondoltátok, hogy a fojtogatós szex öncélú lesz? szépen beillesztették a nagy egészbe. ugye nem gondoltátok, hogy nucky csak úgy félreáll a szesz-biznisztől? persze, most úgy tűnt, hogy a magánélete fontosabb számára, de agyafúrtabb kurafi ő ennél. azt hiszitek, olyan könnyű két faarcú ámde jól öltözött néger keményfiú előtt magánszámot adni? nyugodtan lehet tenni egy próbát. azt hiszitek ebben a korban még nem volt meg az ’ő lesz a lány’ hozzáállás? ez a showbiz, mindig is így működött. szerintetek melyik a jobb feleség? aki hisztizik a szerető miatt, vagy aki ölni is képes értünk? na ugye... (**10.19.)

„i’ll take responsibility and your hands stay clean.”

problémás epizód. mindenkit beborít a problémája. előkerül az évadnyitó óta keresett tolvaj, kellemetlen éjszakát okozva ezzel nucky-nak. al bully-problémát old chicago-ban. lucky a saját fajtájával kerül összetűzésbe. az új olasz barátunk meg telhetetlennek tűnik. (...nehéz ám érdekesen írni minden részről, a színvonal egyenletes, mindig van csöcs, szeszcsempészés, szép régi autók meg némi lövöldözés. és nucky egyre gengszteresebb. na, ma is pont ezek történtek...) (**10.19.)

„there’s no such thing as coincidence.”

olyan furcsa volt látni wallander-t a rész elején mosolyogni, boldognak lenni. nem is bírták ki az írók, hogy ne döngöljék a sárba... először csak ’haza vitte a munkát’, aztán szép lassan folyni kezdett a sok szar... elsőre úgy tűnt, hogy a heti-ügy háttérbe is szorul a másik szállal szemben, de aztán szépen elegyengettek mindent az írók. nem tudom, azért dicséret illeti-e őket, hogy a ’kutyás jelenet’ az utóbbi idők egyik legbrutálisabb szcénája, de ide simán passzolt. mert hiába a jókedv az elején, nagyon wallanderes nyomasztásra sikerült ez az epizód is. itt a helye a szokásos ömlengésnek a fényképezésről. btw, a bbc-nél azért tudnak, ha egy komp kibérlése is belefért a költségvetésbe. (**10.18.)

„can’t say i like the idea of being a bagman for a drug lord.”

rájöttem, hogy tengeralattjárós sem lennék... húztak az írók egy ügyeset, előkerült a nem túl szimpatikus helyi kiskirály, és miatta kellett akciózni a tenger alatt -kettőt egy csapásra, mondja a magyar. ebbe a feszültséggel teli közegbe dobták be a mellék-szálakat, a helyi lány az szomorú hystoriáját és az apró lépésekben haladó dc-vonalat de amíg ezer lábon így összenyom minket a tengervíz, üsse kánya, elférnek. (**10.18.)

„i do not negotiate with dentists.”

még felsorolni is nehéz lenne, mennyi nagyszerű hülyeség volt az epizódban, de muszáj példákat hozni, mert nem hisztek nekem: leslie dauerja, a wc-ért harcoló fogász/képviselő, a ben/april páros teljes túrája, és persze ron lyuk-betömése, sminkelése, csajozása, vagy ahogy kiszólt a kamerába. még úgy is zseniális volt a rész, hogy nem volt ann, tom-ot meg takarékra vették. (**10.18.)

„in the end, we’re all fighting this war together.”

mr.brody, ez egy kétfrontos harc, a család és a hit között, és ma mindkét szintéren kudarcot vallott. jelentem, lett értelme az adomány-gyűjtős partis szálnak, és nem csak egy nagyszerű beszéddel gazdagodtunk. az abu-hívőknek is köszönhetünk valamit: megtudhattuk, hogy egy kerékcserés jelenetbe is lehet bőven adrenalint pumpálni. carrie-nek el kellett jutnia egy újabb mélypontra, hogy kisüshessen a nap az életében. átvezetés volt ez, apróbb robbanások, az igazi aknamező még előttünk áll. (**10.17.)

„that’s what parents do. they put their children first.”

már három szállal dobálóznak az írók, remélem nem zavarodnak bele az egyszerű nézők... ráadásul szépen fűződnek össze a vonalak, mindenhol a szülő-létről van szó, csak más-más körítéssel, hol ogréval, hol gonosz királlyal, hol fakarddal. a vágásokkal is ügyesen rájátszanak a gördülékenységre (charmingra charming, tűzre tűz). és most viccelődjünk azzal, hogy lancelot fekete volt... (engem mondjuk nem izgatott fel a dolog, ha így kasztingoltak, lelkük rajta, csak ismerem az idióta kötekedőket -persze, az internet aknamezejét járom nap-mint-nap...) (bocsi, ma valamiért keserű-csokival öntöttek le, azért ironizálok ilyen hidegen...) (**10.17.)

„bro mcdonald had a farm, e-i-e-i-bro / and on that farm he had some chicks, e-i-e-i-bro / with a hot chick here and a dumb chick there...”

a család-alapítás és a barátság nehézségei. vetélkedők kifigurázása. a negyedik fal kocogtatása. különböző habitusok megfelelő felbukkanása. barney-dalok. professzor infosaurus. gyorsított poénok. egyéb ötletek. és akkor most egy kis kerék-pörgetés, hogy melyik volt a legjobb! (**10.17.)

„before the rain comes.”

lássuk a rész szerkezetét: először franky-vel foglalkoztunk, ahogy küszködi át magát a család- és ön-keresésen, szerelmi problémákon. csak ezután fordultunk rá az igazi finálé-hangulatra. még néhány kisebb hiszti, egy utolsó parti, egy utolsó joint. mondhatjuk, hogy giccses volt a vége, egymásra találással, születéssel, búcsúzkodással, de le van szarva, ennyit még megengedhetünk magunknak. (**10.17.)

páros évad volt, tehát emelt szintű szenvedést rendeltek hozzá -valamiért a korábbi generációknál is szükségét érezték ennek a készítők, gondolom, csak úgy lehet felnőtté válásos történetet bemutatni, ha igazán alámerítjük a srácokat. szokásost írtam, és ez sajnos magában hordozza az önismétlés veszélyét is, a cseppnyi kiszámíthatósságot. de ugyan már, minden generációnak hasonlóak a keresztjei, csak ezt nem szokás belátni. én bírtam ezt a harmadik csapatot is, bár talán jobban meg kellett értük küzdeni, nehezebben nőttek a szívemhez, de a lényeg, hogy megtették. a második etapjukra sajnos túlságosan rátelepedett a túl hirtelen lecsapott gyász, és a sok nyomasztó pillanatot ritkán oldották fel. nehezebb így szeretni. tetszett. úgy tűnik, hogy a jövőre esedékes lezárásban ez a generáció nem képviseli magát, úgyhogy kölcsönvenném rich utolsó mondatát, mert így tisztességes: viszlát.

„so my, my body is fucking with the baby?”

valamiért azt éreztem, hogy franky és mini trip-re indulnak majd, és be is jött, oké, csak egy kicsit, hisz’ el sem hagyták bristol-t... az évad fő problémái kulminálódtak a részben (a terhesség -annak minden rossz velejárójával, kiderül, mit szólnak, mi legyen, fáj és félelmetes; franky és kit-is-válasszak játék; grace), gondolom szépen készülünk fel a fináléra. apróságoknak örültem igazán a részben, ahogy szépen előbújt franky-ből az adoptált, ahogy rich reagálja le a dolgokat, a ’blow me’ bugyi... (**10.17.)

„you fucking left me there, you all fucking left me there!”

erre a részre is sok szar jutott, nehéz ezt így nézni. nem, nem rossz, csak érzelmileg kimerítő. liv is valahogy így jár, maga alá temeti a sok probléma, a gyász, a magány, a betegségtől és haláltól való félelem. és persze idő kell, amíg eljut az átlendülés pontjára. de hé, hát mi is ilyenek vagyunk nagyrészben. segített az átélhetőségben egy érzelmi nagyjelenet, és a kedves lezárás. egy aprócska kérdés? matty miért kellett...? (**10.17.)

„what’s the plan, peter pan?”

vártam ezt a részt, mert sejtettem, hogy valami őrültséggel rukkolnak elő az írók. hát húztak egy trainspotting-osat. szoktam mondogatni mostanában, hogy 15 és 30 között nem lehet megállapítani, hogy hány éves egy nő, hát vihetjük lejjebb is azt a korhatárt... meglehetősen skins-esen volt tálalva az egész, mókából fordultunk drámába, szülő-karikatúrák szegélyezték utunkat, ismét szép leckét kaptunk felnövés-tanból. de az már botrány, hogy mini képtelen és/vagy akadályozva van, hogy kimondja... (**10.17.)

„an alarm is going off inside my lizard brain.”

yvonne! yvonne!! yvonne!!! bocsi, ennek ki kellett jönnie... ismét nagyszerű epizóddal ajándékoztak meg minket. egy látszólag heti-ügy (a.k.a. egy badguy plasztikban végzi) szépen deb-okításba csapott át, gyönyörűen fel van építve ez az egész testvér-kapcsolat, a viszonyulások, érzések. egy szálat hirtelen elvágtak az írók, inkább egy sokkal nagyobb fenyegetettséget raktak a helyére, szépen kerekítve így az orosz vonalat. plusz ray stevenson-nak is sikerült jó kis mondatokat írni. és azt mondtam már, hogy yvonne milyen gyönyörű...? (**10.16.)

„family, nico. you protect them because you have to. but it’s a weakness.”

nick-et mindig kicsit vatta-embernek éreztem a show-ban -de most a legérdekesebb szálaiban fogtuk meg: a franky-vel és a bátyjával való kapcsolatában. előbbiben léptünk végre egy nagyot -oké, kellett hozzá némi kitérő, egy kissé neurotikus cukorfalat meg egy kis wc-hiszti. utóbbiba meg bevonódott a szláv maffia is, hogy biztos nulla legyen az unalom-faktor. sajnos túl széles volt az a vigyor a végén, így nem sok jót jósolok a kedves barátunknak - ismerjük az írókat jól... (**10.16.)

„girls will do anything to keep hold of their dickhead dads.”

tavaly sikerült velem megszerettetni ezt a (nem könnyű eset) szöszit -és nem csak azzal, hogy alig-ruhákban járkál folyton... kell is ez a tavalyi lendület vele kapcsolatban, mert szegényt idén bedobták az írók a legrosszabb rémálmomba -a pregnant-átokba. ráadásul ma kapott egy tipikus apu-szálat is (ki gondolta azt, hogy most majd minden más lesz? senki? na ugye...), meg hozta a szokásos orrfennhordós hisztis formáját. és én még is elnézem neki, mert valahol mélyen én is tudom, mint az a szerencsétlen farmboy, hogy érdemes kitartani vele kapcsolatban. (**10.16.)