„you fucking left me there, you all fucking left me there!”
erre a részre is sok szar jutott, nehéz ezt így nézni. nem, nem rossz, csak érzelmileg kimerítő. liv is valahogy így jár, maga alá temeti a sok probléma, a gyász, a magány, a betegségtől és haláltól való félelem. és persze idő kell, amíg eljut az átlendülés pontjára. de hé, hát mi is ilyenek vagyunk nagyrészben. segített az átélhetőségben egy érzelmi nagyjelenet, és a kedves lezárás. egy aprócska kérdés? matty miért kellett...? (**10.17.)