soroló

„since the pocket universe exists in inter-dimensional space, many of the usual laws of physics won’t apply.”

még nem értünk el a főcímig, de már tudtam, hogy david fury írta az epizódot. a scifi-hívők (moi?) jól megkapták ma a magukét, hologram, kamera-szem, egy újabb fura univerzum. az operatőr, valamint a fény- és szín-technikusok is adták alánk a lovat, szép munka volt na. ugyanakkor nem felejtettük el ettát sem, vagy peter újdonsült power-jét. még egy kis walter-drama is belefért a végére, hogy száz százalékig elégedetten álljak fel a guruló székemből. (**11.11.)

„this ain’t gonna be such a beautiful, sunshiny day here in the splendor of the lakes.”

szegény jax, annyira jól keveri a kártyákat, erre valaki mindig borítja az asztalt, muszáj észnél lennie, rögtönöznie. és nem is csinálja rosszul. egy halott nomádból is kihozza a maximumot. nagyon bírom jimmy smiths-t, és olyan jó, hogy ezerarcú, nem is tudom, hogy tetszett jobban, kattantként a million dollar hotel-ban, mániákusként a dexterben, ártatlan jóságként a starwars-ban, vagy csupaszív striciként most. sutter meg újabb bizonyítékkal szolgált a perverziójára. magamhoz nyúlok, olyan jó ez az évad, még mindig. (**11.10.)

„kedves andrás, maga egy szar terapeuta.”

sok mindent szeretek ebben a sorozatban, de most (is) az apró változásokat emelném ki, amik, úgy tűnik, hétről hétre érdekesebbé teszik a nagy egészet. laura most a vitatkozós, keserű arcát mutatta. máténál a családi múltban vájkálás volt érdekes (plusz ugye a két páciens közötti kapcsolat). zsófinál a megnyílás, a bevallás nagy pillanata ütött szíven. csütörtökön a párunk visszatért a vitatkozós kezdeti valójukhoz (kedvenc jelenet: a jancsós mese mosolygással). a péntek a meglepően sok cinikus humor miatt működött. a sorozat meg úgy tűnik bárhogy, mert most napiban néztem, sajnos nincs rá egyben két és fél órám. de nézni meg muszáj... (**11.07-10.)

„it’s where the meat comes from.”

welldone, mr.buscemi! ma különösen erősen sikerült áthoznia az érzelmeket, a dühöt, a féltékenykedést, de a konspiráció is nagyszerűen ment. welldone mr.shannon! sikerült hitelesen ábrázolni a karakterének még mélyebbre csúszását, a feltörő elégedetlenséget (btw, milyen ironikus az íróktól, hogy a volt alkohol-üldözőt pia-készítővé képezik át). welldone ms.mol! szép és bosszúálló. kevés embernek menne ez hitelesen. welldone ms.steedle. kis kedvességet hozott ebbe a rideg gengszter-világba. welldone mr.cannavale and mr.cromwell! egy-egy jelenettel is simán lopják a show-t! welldone pyro-team! egy vulkán látványával tört ki a háború a korzón. (**11.08.)

„zombie cristina barcelona.”

kicsit beöltözünk, és kapcsolatokat analizálunk, ez az idei hálovín trend. az év ezen időszakába jön el az ideje a szakításoknak, a csalódásoknak, a vágyálmok összetörésének, az exünk barátjával való kibékülésnek. félelmetes, mi? hát az biztos, hogy egy szellem-kastély smafu ehhez képest. kérdezd csak nick-et! (**11.08.)

„i want a ticket to the ben show, front row. yes, please, sign me up, even if it’s not that good a circus.”

apró humor-adagolás volt (egy meglepő csók, egy fához való ragaszkodás, egy kis drogszerzés), sokkal inkább az érzelmekre mentek rá. csak kellemesen. (**11.08.)

„big fat storm.”

a vihar, a sátán és az ufók a legrosszabbat hozzák ki az emberből. szöszi nővér érdekesebb lett az ördöggel a lelkében, ahogy manipulál és öl. jude nővért a múlt árnyai fojtogatják -jessica lange kezdheti kimutatni a tehetségét, főleg a vetítés előtt csillogott. a kedves őrült professzorunkról már lehullott minden máza a jóságnak, így borítva ránk egy kellemetlen ciliffhangert. és akkor végre láttuk a rejtélyes tenyészetet is. még mindig sűrű, csak kapkodja az ember a fejét a sok horror-toposz között, de ez előny is, mert teljességgel kiszámíthatatlan. (**11.07.)

„maybe it’s time we retire the bonnie and clyde act.”

mondjam, vagy mutassam? flashback epizód, jorge garcia, apollo szelet, hattyú logó... na, elmúlt a rohamom, csak túl sok volt az elveszésből... tetszett, hogy emma mellé mindkét idősíkba ilyen erős kisugárzással rendelkező egyéneket sikerült berakni (hook + a mindig nagyszerű michael raymond-james), működött is a chemistry. az óriás is kapott egy kis szomorú háttértöténetet, ha már a cgi-csapat nem csinált neki szép palotát... emma motivációit néhány múltbeli ecsetvonás sikerült vázolni, az ilyen csak a piszkosul stílusos íroknak szokott sikerülni. még meglepi csavar is került bele. hogy storybrook hiányzott-e? nem igazán. bár piroskát elnézegetném közelebbről egy darabig... (**11.07.)

„oprah wasn’t built in a day.”

most komolyan, kutyával akarják nekem eladni a viccességet? nem fog menni... ted újra a ’robin miatt’ fázisban van, nem számoljuk, hányadszor. pozitívat is? kiderült, hogy micahel trucco tud vicces lenni. marshall femininségén is volt mosolyognivaló. a rész viszont a fanyalgók kezébe adta a gyújtóst. (**11.07.)

„rabbits kill my plants, so... i kill them.”

dex eléggé leegyszerűsítette ma a dolgokat -minden figyelmét a szöszinek szentelte. a legnagyobb örömünkre. mert yvonne szerencsére nem csak egy üres mosoly forró-nadrágban. és az íróknak is céljai vannak vele. már bőszen mormoltam a ne-ne-ne-t a végén, amikor meglepő beteljesülés következett. (itt most kérnék pár perc szünetet, belegondoltam...) vajon azért került elő most a lumen-szál, mert hasonló szerepet szánnak ennek a szőkének is, vagy csak ügyesen építkeznek a múltra? azért néhány egyéb szálra is jutott néhány perc, a nyomozó-srácok nem izgattak fel, deb meglepően visszafogott volt, a gonosz ukránnak csak pillanatok jutottak, de most mondjam megint azt, hogy yvonne, yvonne, yvonne, és minden meg van bocsátva? csak mert lassan valami perverz vén fasznak néztek így... (**11.06.)

„i’m terrified of motorcycles, but sometimes you have to do things to show the world you’re still a man. same reason i got that henna tattoo.”

heti tanulságok: minden családi együttlét veszélyeket rejt. sose vidd a szekrényből még ki nem jött meleg barátodat a rokonaid közelébe. sose áruld el, mit csináltál az ifjú éveidben -kolumbiában. sose motoroz egyedül, mert a végén még lesz 127 perced átgondolni az életed. (**11.06.)

„don’t trust him.”

döcögősen indulnak a dolgok -a megfigyelésnél bezavar a szökőkút, eltűnik a rejtélyes fickó. brody-val sem indul könnyen a kettős-ügynökség. közben a volt társak túl mélyre ássák magukat. és itt van a tini-hülyeség szál is, amit a sorozathoz (és dana-hoz) mérten természetesen kezelnek. persze nem lehetett felérni az előző két részhez, de azért ez sem volt egy feszültségtől mentes rész, volt meglepetés is, és a sok cctv-s bevágás sokat dobott a hangulatán. (**11.06.)

„can’t we just have one good day?”

pedig olyan kis nyugis, ámde tevékeny napnak indult... aztán egy kicsinyes bosszúnak milyen tragikus következményei lettek. nem mondom, bátrak idén az írók (és ez valami járvány, mert nem csak itt, ugye!), hullanak az eddigi szereplők, nem is akárhogy. (ide most direkt nem írok nevet) még ha a tavalyi sok szenvedés egy részét rá lehet kenni, azért a búcsú a kissráctól szívszaggató volt. és most már kezdem visszanyerni a bizalmam, nem lesznek értelmetlen halálok, tuti. talán kicsit sajnálhatják az írók a b-szál behozását, mert most nagyon törte a tempót, a feszültséget a mintavárosban történtek bemutatása. de. újabb nagyszerű epizód, a sorozat carl-lal együtt a szemünk láttára nő fel. (**11.06.)

„how am i supposed to save a woman, who wants to put me on the front page?”

azt hittem, hogy igazi komolykodós rész lesz, amiben jól leleplezik a korrupt rendőröket meg a főnöküket, erre elküldik mr.reese-t randizni, amit nem lehet megállni mosolygás nélkül... örülök, hogy előjöttek a hr-esek, továbbra is zseniálisan keverik az átíveléseket. bírtam a határozott zsurnaliszta-nénit is, őt is visszahozhatnák néhanapján, mint ms.morgant. akkor több lehetőssége lenne mr.reese-nek a romantikára... (**11.05.)

„i always thought the law was sacred, it fixed everything.”

építkezősebb részt kaptunk így negyedjére. bár azt mondja, hogy nem lesz sidekick, de bizony azért építenek, csokibácsi. ügyvédnéni is kapott jócskán időt ma, épüljön ő is kedvére. közben hősünk lelkével is foglalkoztunk, az nem lehet, hogy egy gazdag ficsúrból csak úgy gyilkoló-gép legyen, kellenek a következmények. aztán, mielőtt még elszórták volna az átívelések morzsáit, kaptunk némi börtön-harcot, hogy legyen akció is a részben. jól felépítettem...? (**11.05.)

„there’s no mailman in the village people.”

mióta hívjuk a hálovínt a melegek karácsonyának...? sebaj, így csak szőrmentén foglalkoztunk a csokit-csalással, inkább jót nevettünk a melegekkel. táncoltunk a bárban. értetlenkedtünk a szex-poénokon (kábé mindegyik jimmy-kérdésből lehetett volna idézet). de persze nem volt bántó a dolog, csak olyan szeleburdi hope-os. (**11.05.)

„bazdmeg, judit!”

azt hittem, hogy a délutáni skyfall után majd valami non-stop akcióra vágyok majd, erre inkább ezt indítottam -vajon miért kellett a lélek-vájkálás? a lényeg, hogy igencsak jól esett, szeretem, ahogy alámerülünk a karakterekbe, hogy mindenki kicsit másabb arcát mutatta a bemutatkozáshoz képest. hogy végre feltűnt für anikó is, és nem csak két percet kapott, hanem igazi mellbevágó kulcs-jelenetet is. és persze azt is tudomásul veszi az ember, hogy minden rész alatt magára ismer egy kicsit. fura érzés... (**11.04.)