soroló

„he is no child. he is a chromosomal mistake.”

megint behúztak a csőbe... azt hittem, hogy a gyermekkel foglalkozunk (aki ráadásul nem is gyerek, hopp!), de igen hamar nina került a középpontba. ami jó, mert szeretjük őt, ráadásul a mostani fordulat vele kapcsolatban már érezteti azt, hogy bizony tényleg nagyon közel a vége. és ahogy walter-re és oliviá-ra, úgy ránk is hatással volt az esemény. apropó walter, sok kis aprósággal érzékeltetik, hogy az agya másképp működik, mint a hiányos, bogaras verzióban. jó volt, még tech-kütyükkel is hoztak vissza valamit a régi érzésből. (**12.22.)

„ladies and gentlemen, you are now prisoners of the pakistani navy.”

egy sorozat, ahol nincs idő romantikázni, enyelegni a kék tenger felett egy hajón a naplementében, ahol inkább megölik a karaktert, mire igazi szerelmi háromszöggé fajulnának az események. megjöttek a pakisztániak is, így újra olyan feszültséget teremtenek, hogy préselődünk a nagy nyomás alatt. és hálistennek nem tipikus ’abroszfejű terroristák’ ők, jól meg vannak alapozva a kétségbeesett tetteik. és ez az egyik nagy vonzó-ereje a sorozatnak, hogy próbálnak kilépni a sémákból. és ez mindenképp respektet érdemel. (**12.22.)

„whose side are you on, putaika?”

épp hogy, érintőlegesen hálaadunk, azzal is csak a szigeti emberekhez kapcsolódunk, akik ma hangsúlyos szerepbe kerültek. mint ahogy a cia mesterkedései is. de ami még fontosabb, az a moralizálás, épp a határ jó oldalán. mikor fordul át valaki uralkodó diktátorrá, meddig lehet védeni egy bűnös (erőszakoló), de fontos embert. egy picit tárgyaló-termes, jogi drámába változtunk, de ezzel nincs semmi baj. (**12.22.)

„the first meeting of the 2012 mayan apocalypse club.”

idén általában kis történetekre esnek szét a glee-epizódok, most csak annyi volt a különbség, hogy meg sem próbálták összefűzni őket, inkább mutogattak a love, actually-re, hogy látod, ott is. így kaptunk egy alter-univerzumot, amely felett a karácsony szelleme lebegett. egy kis hummel-szomorkodást ny-ból. harsány viccelődést a világvége várókon. sue is kedves lehetett, ahogy évente egyszer megengedik neki. ja, és szolgáltattak némi indokot, hogy puck-ot permanensen itt tartsák. aztán persze leöntötték az egészet cukormázzal, töményen. az a mákjuk, hogy az év ezen szakaszában az ember igényli, hogy összeragadjon a szája. (**12.21.)

„i’ll be your reindeer and take your toys up in the sky.”

a karácsony a szeretet ünnepe, úgyhogy szeressétek egymást gyerekek a készítők is úgy érezték, hogy christmas party hangulatot érdemes megtörni kapcsolat-birizgálással, és jól is érezték mindezt. lehet nyugodtan érzelmeskedni, nick és schmidt úgyis erőlködés nélkül hozzák a fekveröhögést. (**12.21.)

„a moth is just an ugly butterfly, virginia. racist.”

a természet mindig megadja a válaszokat. csak figyeld meg jól az állatokat és megérted a szokásaikat. csak engedd szabadon az anyai ösztönödet, működni fog. mint ahogy a bátorságod is megnőhet, még ha a samcro legveszélyesebb arcával kell is szembenézned... (**12.21.)

„the robin’s in the nest.”

ha már jön a karácsony, arra gondoltak a sorozat írói, jól megpakolják a virtuális zsákjukat, és meglepnek minket egy nagyszerű dupla epizóddal. beledobáltak a kezük ügyéből minden ötletet, az összes viccet, és megszórták egy jó adag érzelemmel, év végi szentimentáléval. még csak felrázniuk sem kellett, működött magától. nem mondom, hogy megállt a lábán, mert pont hogy az elmúlt hetekre építették rá, a nagy összefüggés működtette igazán. és persze a jó poénok, finomak vagy ordenáré módon túlzóak. a trükk bejött, nevettünk és olvadtunk. magasra jutottunk, mint kong, mikor a gnb tower-t mászta meg. oh, wait... (**12.21.)

„but we could be happy, couldn’t we?”

a jó terrorista altatja a figyelmet, majd a megfelelő pillanatban csap le. akárcsak ezek a gonosz terrorista írók. az első negyven percben carrie választása a címszerepben, kis romantika, néhány érv a cia mellett. aztán jön két temetés, és az átlagos, a dolgokat nem túlagyaló néző még mindig nem gyanakszik. na, ekkor kell mindent a darabjaira robbantani. nem elég, hogy bátor húzás, tépni az amerikaiak sebeit, de jó alapot nyújt a jövőnek. a terv összeállt, a szálak felfűződtek és/vagy elvarródtak. a terrorista és a néző boldog. hőseinknek rossz. megint. és most nincs is választásuk, alkalmazkodni kell. (**12.21.)

más lett az évad, mint az előző, ezt tudtuk jól, hogy így lesz. hiszen kivették az egyik mozgatórugót, a brody körülötti bizonytalanságot, a macska/egér-játékot. de talán így még kiszámíthatatlanabb lett az egész. és nálam ez az egyik legfontosabb tényező a homeland esetében, hogy fogalmam sincs, hogy hova fognak vezetni, nem is akarom tudni, csak elmerülök benne, és naivan az írók kezébe adom magam. persze nem felejtkezhetünk el a másik zseniális dologról sem, ahogy képesek bizsergető feszültséggel megtölteni minden egyes pillanatot, legyen az terrorista-kergetés, vagy csak egy egyszerű párbeszéd. amihez hozzáadjuk még a színészi kvalitásokat, máris megvan a minőségi szórakozás receptje. nagyontetszett. fura lesz jövőre, hogy újra egy másfajta homeland-et kapunk majd, de erős a szerelem, kétlem, hogy csalódás érne.

„somewhere along the line, the fake life that we created as a cover for me to kill became real. it’s not fake to me anymore. i don’t want to lose it.”

nem igazán volt finálé-hangulatom, ennek talán az lehet az oka, hogy egyenletesen magas volt minden idei epizód színvonala. pedig történt bőven esemény ma, elsősorban a maria nyomozós vonal teljesedhetett ki, kacskaringókkal és egy brutális vége-csavarral -amit jól érzékel dex a vége-monológban is, mindent megváltoztathat. ja, ne felejtkezzünk el a meglepetés-flessekről sem, amikkel tovább erősítették az idei múltba-nézés feelingjét. másokkal ellentétben én örülök a hanna-szál nyitva hagyásának, mert jó karakternek tartom (mégha ma a hidegebb oldalát vette is elő), azt meg tudjuk, mit jelent nekem yvonne (még a börtönben smink nélkül is). (**12.20.)

hálásak lehetünk az íróknak, hogy ennyi év után is tudnak spirituszt lehelni a sorozatba -de még hogy...! és nem kellett sok, hogy igazán naggyá tegyék ezt az évadot, csak megfelelően kellett kijátszaniuk az adu-ászaikat. deb tudását maximálisan kihasználták, kifacsarták vele a karakterekből az igazi drámát. és hogy nem csak deb lelki kötéltáncát élvezhettük, hanem dex további épülését is. amihez kellett egy új, női karakter is, aki végre méltó párja volt a plasztik-királynak, úgyhogy tessék folytatni az utat a karakterrel. az évad-gonosz is meglepőre sikeredett, bőven túllépve a maffia-kliséken, sokszínű és baromi stílusos karaktert hozva. nem rágom tovább, az egyik legerősebb, legszerethetőbb évadot kaptuk, ami egy ilyen magas színvonalú sorozat esetében a dicséret magasfoka. nagyontetszett.

„a secret society of santas, who are the guardians of time. oh-ho! oh, that’s good.”

az idézet egy tipikus példa castle lelkesedéséből, amiket én annyira szeretek, most is imádtam, ahogy beleélte magát, hogy az igazi santa fekszik a hullaházban... kedves és aranyos részt kaptunk, átjött a karácsony szelleme, megérdemeltük mi is, de a srácok is. a nyomozóknak is jár az ünnepi hangulat, nem...? a gyanta-illatot leszámítva a szokásos mederben folytak az események, de nem untatlak titeket a szokásos blablámmal, szóval irány kikapcsolódni... (**12.19.)

„the priest and the mobster. it’s a classic story.”

rágjuk a kapcsolatot a szülők segítségével -ez is egy klasszikus húzás. vagy meneküljenek ide-oda a városban hőseink, még ha ez a bujkálás nem is illett kate-hez. de legalább fun volt. és nekem most nem is kell több, legyen vicces, és elégedett vagyok. megvolt, köszi. (**12.19.)

„i hear st.nick has a list of his own.”

a szuperhősöknek is jár az ünnepi hangulat. újra van fless, kaptunk is néhány plusz infót, kis gonosszal. nagy-gonosz meg egyre gonoszabb, már céldátumot is kitűzött (a.k.a. ő már tudja, mikor lesz a finálé...). jó, hogy nincs legyőzhetetlenség-mítosz, mindenkinek lehet néha rossz, emberibb lesz a hős néhány pofontól. vagy többet fog kooperálni a zsaru-bácsival. sűrű volt ez, mint egy fenyőfa a hóesésben... (**12.18.)

„i haven’t been on a second date in a while.”

akár sok is lehetne ez a romantikus tanítgatás, sztrecs-ruha választás, de valamilyen fura oknál fogva működött. bosszú, változás, érzések keverednek jó kis mixbe. egyre inkább képregényesedünk (egy-két beállítás nagyon kiabált ma), ha ehhez jön még az alvilági háború meg az egyre erősödő rejtély-faktor... az igen messzire vihet minket. (**12.18.)

„sometimes revenge is justice.”

örülünk, hogy maffia-hangulatot hoztak be, most már csak annyi kell, hogy jól összeeresztik a riválisokat. felbukkant a nő, akiről sejtem, hogy ki lesz, hisz’ vadássza az embereket... (színésznőként megkaptuk hozzá a szegény ember liv tyler-jét...) de volt itt helo is, aki körbeturnézza a vancouver-ben forgatott sorozatokat némi bevételért, gondolom. meglepően sok popszám szólt, csak nem cw-sedünk...? btw, jól esett ez most! (**12.17.)