„somewhere along the line, the fake life that we created as a cover for me to kill became real. it’s not fake to me anymore. i don’t want to lose it.”
nem igazán volt finálé-hangulatom, ennek talán az lehet az oka, hogy egyenletesen magas volt minden idei epizód színvonala. pedig történt bőven esemény ma, elsősorban a maria nyomozós vonal teljesedhetett ki, kacskaringókkal és egy brutális vége-csavarral -amit jól érzékel dex a vége-monológban is, mindent megváltoztathat. ja, ne felejtkezzünk el a meglepetés-flessekről sem, amikkel tovább erősítették az idei múltba-nézés feelingjét. másokkal ellentétben én örülök a hanna-szál nyitva hagyásának, mert jó karakternek tartom (mégha ma a hidegebb oldalát vette is elő), azt meg tudjuk, mit jelent nekem yvonne (még a börtönben smink nélkül is). (**12.20.)
hálásak lehetünk az íróknak, hogy ennyi év után is tudnak spirituszt lehelni a sorozatba -de még hogy...! és nem kellett sok, hogy igazán naggyá tegyék ezt az évadot, csak megfelelően kellett kijátszaniuk az adu-ászaikat. deb tudását maximálisan kihasználták, kifacsarták vele a karakterekből az igazi drámát. és hogy nem csak deb lelki kötéltáncát élvezhettük, hanem dex további épülését is. amihez kellett egy új, női karakter is, aki végre méltó párja volt a plasztik-királynak, úgyhogy tessék folytatni az utat a karakterrel. az évad-gonosz is meglepőre sikeredett, bőven túllépve a maffia-kliséken, sokszínű és baromi stílusos karaktert hozva. nem rágom tovább, az egyik legerősebb, legszerethetőbb évadot kaptuk, ami egy ilyen magas színvonalú sorozat esetében a dicséret magasfoka. nagyontetszett.
