soroló

„rome will smother any flame that burns against it’s rule. i would send message of our own. one that will ignite the hearts of all yet enslaved.”

hiányzott már az aréna homokja? az igazán látványos gladiátor-összecsapások? vártad már vissza gannicust? szereted a lábrázós izgalmakat? amikor az összeomló aréna látványa (a drámai kórusos zene) téged is maga alá temet? a különböző nézőpontokból bemutatott eseményeket? amikor egy öngyilkosnak tűnő küldetés sikerrel zárul? megmosolyogtat a rómaiak kétségbeesett arca? de azért azt is igényled, hogy az írók ne felejtkezzenek el a magánéleti háttérről és az intrikákról? nagy ívben leszarod a kicsit kilógó cgi-t? hát igen, akkor ez a te epizódod volt. meg az enyém... jupiter faszára, most várni kell egy hetet...? (**02.26.)

„activate olivia.”

oda voltam meg vissza... megvolt a kellő feszültség, a ’vajon melyik nina melyik’ játék, az első évados utalások ismételt felbukkanása (lámpagyújtás), jones igazán gonosz mivolta (és ráadásul jó megölhetetlenre sikerült ápdételni). de persze én is, mint valószínűleg mindenki, a kopasz agyban eltöltött percekért voltam a leginkább oda. az ősrobbanásos háttér, a titok az observerekről, az egésznek a jó értelemben vett scifis hangulata, így kell ezt csinálni, hogy minden geek a monitor elé boruljon. hogy a drámainak szánt ’szakítással’ hogy vagyok? megszoktam már... david fury nevét könnyű volt megjegyezni a ’walkabout’ című lost epizód miatt, most újabb strigula került a ’figyelemre-méltó’ hasábba a neve mellé. ...négy hét szünet? frak... (**02.25.)

„we’re bad boys now.”

kis történet-töredékek és nagy nevetések. titkok és hazugságok. családi kapcsolatok és jó apák -úgy nagyjából.... mai kedvencek: manny gizdázása az autóban. reakciók a szüzesség témakörében. cam trükkjei az éthordóért. (**02.25.)

„true love isn’t easy, but it must be fought for, because once you find it, it can never be replaced.”

nem értem ezt az általános sorozat-írói betegséget, hogy a szerelmet csak ilyen szenvedős keszekuszaságnak tudják ábrázolni... a fehér tábla is így nézhet az írói szobában: 1 jó rész, 1 izgi rész, 1 hisztizős snow/charming kínzás... inkább nézem a mai pozitívumokat, jó? tetszett, hogy megpróbálták kevésbé ellenszenvessé tenni a szöszit (igaz, csak a meseflessben), jó volt a szirén felbukkanása, és egyre érdekesebb az író szála. reméljük ő nem a sorozat-író általános iskolában tanult, mert henry sírva fogja kitépkedni az új lapokat... (**02.21.)

„robin again?”

reméljük utoljára szántuk rá a heti húsz percet a ted+robin-ra... jó, oké, talán most túlléptünk a dolgon, de már kicsit túlrágtuk ezt... izé, nagyon túlrágtuk ezt... (na de mi lesz a barney+robin-nal…?) ma sem maradt idő sok minden másra, ez a baj. csak egy kis szex-videós mellékzöngére... (a florence dalért egy kompenzációs pont megadva!) (**02.21.)

„the room for improv’ment players”

először aggódtam, hogy milyen reakció lesz ebből a kamu-barátnős szálból -adtak már az írók elég aggódnivalót az elmúlt másfél évben... meg ashley tisdale is cukin hozta a színjátszás magasiskoláját, lehetett volna más reakció is, de (el ne kiabáljam) végre, végre, végre! csak maradjon is így... a körítés szokás szerint hibátlan volt, hobbi-keresés, dalos színdarab, cuzammen... (**02.20.)