„never fear, duchess, i’ll get a baby out of you one way or another.”
így kezdtem a rész elején: na, itt a szülés, ezt biztos utálni fogom, aztán minden ment a szokásos módon, kis kavarás odalenn, kis börtönözés mr.bates-el, kis szurkolás a nagyarcú lord-doktor ellen. aztán elkezdték szorítani a torkom, szorítani, szorítani, szorítani... panaszkodtam mostanság eleget, hogy a gyönyörűség nem kap elég percet, érdekes történetet, na de erre az a megoldás, hogy kiírjuk...? remélem volt is célja julian bácsinak ezzel, nem csak sokkolni akart (köszönjük, sikerült). az biztos, hogy minden megváltozik most a kastély falai között. könnyek ködfátyolos csókjával búcsúzom, drága úrnőm. (+01.09.)