„the son of a coward.”
ha már a ’kicsoda is rumpi fia’ fordulattal nem tudtak meglepni (túl sok volt a clue?), így hát írtak bele egyéb kiszámíthatatlan fordulatokat. lásd fless-szál, a sántaság története. vagy a storybrook-i rossz-arcok tényleges terve. azonban régen rossz, ha az ember csak a csavarokért néz valamit. ma engem például a színészi játék sokkal jobban magával rántott. robert carlyle a létező összes arcát megmutathatta, a mosolygóstól a törékenyen és kétségbeesetten át az őrült kacagósig. michael raymond james is újra bizonyította, hogy miért is őt szerződtették erre a fontos szerepre. hangulat és mozgalmasság, még akkor is nagyszerű a sorozat, ha kilép a megszokott hátteréből. (külön dicséretben részesíteném a maszkmestert, aki a tenyér-szemeket készítette.) (+02.19.)
