„the destructive criticism”
ezek megszeretették velem maggie grace-t! és nem csak a farokállító szépségével. szép teljesítmény. azért volt hatással rám a rész, mert szeretek magamra íróként tekinteni (annak ellenére, hogy a hihetetlen lustaságom megakadályoz abban, hogy komolyabb dolgokat letegyek az asztalra), így szörnyű volt átérezni, hogy mennyi küzdelemmel jár, ha kipréselsz valamit magadból. de az sem egyszerű feladat, hogy ráébreszd a szeretteidet, hogy rossz úton járnak. (átkötésből ötös? na, légyszi, ne kelljen átírnom még egyszer...) (+03.09.)