„-you would move to fuck, with rome’s might breathing upon our necks?
-if i for afterlife, i take memory of your cock inside me.”
hát van-e gyönyörűbb, mint a kilassított hóesés? ismét egy esszenciális spartacus-epizódot kaptunk, amiben voltak gyönyörűen koreografált harc-jelenetek, római ármánykodás, fentebb stílben beszélő szereplők, apró karakter-pillanatok, indokolatlan csöcs- és punci-mutogatások. amivel több volt, mint egy hagyományos rész, hogy bedugták az egészet a hűtőbe, erősen fagyosítva a hangulatot. vehetjük ezt szimbolikus elhidegülésnek is, kétségbeesési fagypontnak, morális kudarcnak. sokaknak biztos, hogy tele a töke crixus hisztijével, de most mindenkinek az orrára koppintottak, hogy emlékezzen, már a legelején is ott volt hőseink között az ellentét. ...jéggé fagy a szívem, ha belegondolok, hogy már csak három rész van hátra. (+03.17.)