„there’s a big difference between vice and sin. new orleans gets it.”
szeretem a mardi gras epizódokat, zseniálisan tudják átadni azt az őrületet, ami ilyenkor nola-ban van. felvillanyozzák az embert. annak ellenére, hogy mindig csöpög egy kis szomorúság a varázs-koktélba, és ez most sem volt másképp, de ügyesen építik be a kontrasztot. szomorú, hogy a washington-i aktatologatók már ezt az ünnepet is lenyúlnák, illetve csak a külsőségeit, a lelkét úgysem fogják érteni sohasem. őket az is hidegen hagyja, ha annie hegedűje lenyúl a torkodon, és simogatja a szíved. a mindig hatásos indiános rész is kapott egy plusz töltetett, hogy tudjuk, hogy a láng őrzői hamarosan új törzsfő után fognak vonulni. idén is feltöltődtem, köszönöm, különösen tim robbins-nak, aki visszatért a rendezői székbe. (+04.13.)
