„i dedicate this blade to the goddess, to freya.”
minek külföldre menni harcolni, ha a küszöbünkön sokkal veszélyesebb ellenség támad ránk. ez volt a vikingek birodalom visszavágja. és jó, hogy a főhős nem csak megvonta a vállát, hogy 'áh, csak egy karcolás', hanem komolyan érezni lehetett azt, hogy veszélyben az élete. de a jarl nem csak ebben volt kőkemény ma, mindenkinek rossz a közelében tulajdonképpen. és valahol megágyaznak a dolognak a gyerekek halálával, de nézhetjük simán antagonista karakterként is, nem lesz kevesebb. mondtam már korábban, hogy jó ötletnek tartom megtartani a papot a történetben, most is milyen hasznos volt a jelenléte, hogy viking mesékkel tömjék tele a fejünk, süvített a hangulat a hóesésben. (+04.28.)