„you call it a life, i call it a machine, but the truth is somewhere in the middle.”
komplexitás, ó, áldott komplexitás. és itt most lehet gondolni a történetre, ami ezer szálra bomlik szét, és áll össze igencsak sötét tónusú szivárvánnyá, de szerencsére nem öncélúan, hanem a történetet előregördítve, a karaktereket vastagítva. de gondolhattam a gépre is, ami kvázi önálló személyiséget kapott, amely sokkal bonyolultabb entitás lett a kezdetek óta, ügyesen játszanak vele az írók. mint a hibával is, ami nagyszerű táptalaja volt, hogy igazán megágyazzanak a második finálénak. nagyon várni egy network tévén futó nyomozós sorozatot? ez csak valami működési hiba lehet... (+05.05.)