„i’m the doctor! and i just snogged madame de pompadour!”
mit is írjak? scifit vagy töriset? legyen mindkettő... ilyen egy tökéletes kompakt évadközi epizód, ami maximálisan kihasználja az időutazás adta játszóteret. jól forgatja a történelmi személyeket, érdekes ellenfelet és alapötletet dolgoz bele, van hangulata, van íve, és a legfontosabb, hatalmas szíve van. mert az időutazásban mindig megsérül valaki. hallom, hogy ’az időutazó felesége’ volt hatással az írásra, én erre azzal kontráznék, hogy akkor damon lindelof-ék meg ezt szívták magukba, mikor létrehozták minden idők egyik legjobb epizódját, a ’the constant’-ot a lost-hoz. de legalábbis mind a kettőnél az a kulcs, az az erősségük, hogy sokkal fontosabbá tették az érzelmi töltetet az időutazás paradoxánál. ezt fogom mutogatni referencia-epizódként. (+08.11)