„what the fuck are you smiling at? your intended just called you a fucking monster.”
nem először játsszák el a trueblood-írók ezt a finálé-szerkezetet: finoman indulunk (jelen esetben sétálgatás és v-piknik), majd zúzunk egyet (csata a mégiscsak gonosz warlow-val), majd ugrunk némi időt, és felspanoljuk a népeket a jövő évre (sok kis változtatást beiktatva a kiesett időben, persze). nekem ez most egész működgetett, azért mert elsősorban a karakterekből indultak ki most is (bill újra önmaga - egyből sook az első gondolata, tara és a mother-issue, jessica és a bűnbánat, csak hogy példálózzak). és igazságosnak érzem, hogy a nagyszámú női rajongónak is kedveztek végre egy full frontal-lal, mégha egyből utána vakarhatták is a fejüket, hogy mi a fasz...? (+08.20.)
de gyorsan elment ez a nyár is... mert a trueblood az én szemembe mindig is a megszokott éves guilty pleasure-öm lesz, amit a rekkenő hőségben fogyasztok jóízűen. amit soha nem veszek túl komolyan, nem stresszelem magam, csak hátradőlök, és szórakozom. és ezt a faktort idén is megkaptam, alan ball ide-vagy-oda. sőt, meglepetést is tudtak okozni, hogy tekertek idén a szokásokon, nem volt egy igazi koncentrált gonosz, mert billith-et teljesen más irányba fordították, warlow-val meg játszottak eleget, hogy érdekes maradjon, a kormányzót meg hamar kiiktatták. mindenképpen látszik, hogy van még spiritusz, nem is aggódom, hogy a rövid nadrágokkal együtt ne kerülne elő jövőre is a trueblood. tetszett.
