„-he’s a frozen soldier from 1918.
–nobody’s perfect.”
egy kis szelet régi torchwood, szeretjük az ilyet. mint az idő-paradoxokat. és persze a kis drámákat, amikre most már kijelenthetjük, hogy nagyon ráfeküdtek idén. mert oké, megmenekült a világ, de sokkal bizsergetőbb belegondolni az emberi oldalába. hogy itt van egy valaki, akinek évente van egy napja élni, aki nem akar hős lenni, csak rendes egyszerű dolgokat csinálni, randizni és szerelembe esni. és persze ott a japánlány, aki évente egy napot láthatja a fiút, akibe beleesett, és akiről tudja, hogy el kell engednie, ha nem akarja a világ pusztulását. ki az, aki sajnálná tőlük az utolsó éjszakájukat...? (+08.31.)
