„dear donna, the world is wrong.”
úgy szeretem, amikor maximális figyelmet követel egy rész, és mégis szétrobban az agyad tőle. amikor kapkodod a fejed a rengeteg infó és ötlet alatt. és egy szavuk sem lehet a mindfuck hatereknek, szépen meg lettek válaszolva a kérdések. de fontos-e, hogy meg legyenek válaszolva a kérdések? nem jobb elveszni a különös dolgok között? jobb lesz-e nekünk, ha mindent tudunk majd river song-ról? vagy ha most egyértelműen lineális vonalban haladt volna a történet, ha nem lett volna álomszerűre vágva? hol lenne abban a bizsergető izgalom...? (+09.03.)