„it’s the hope that’s killing me.”
néha valami kicsiből indulunk ki. csak néhány másodpercen múlik, és teljesen megváltozik az életed. örülök, hogy nem felejtkeztünk el andy-zsaruról, csak az elején azt hittem, hogy nyomozós részt kapunk miatta, de aztán szépen egész lett a történet. egy érdekes kérdéssel foglalkoztunk, bele se gondolt az ember abba, hogy a hasadékon át nem csak jönni lehet. kicsit első évados hatása volt a résznek, egy torchwood-munkatársra koncentráltunk, az ő érzéseire, arra, hogy hogyan tud megváltoztatni egy drámai ügy. kár, hogy nem lehet szelektíven használni az amnézia-tablettát. (+09.02.)
