„last day on the job.”
na, már a készítők is nekiálltak búcsúzkodni, dex kapja sorban a köszöntéseket és öleléseket, valahogy végre engem is elkapott a vége-hangulat. csakhogy még nem értünk célba... bár, ha dex lelkiállapotát nézzük, már igen. leszámolt a démonokkal, fényt engedett a dark passengers-re, elköszönt head-aputól. persze az írók miért is engednék meg neki, hogy nyugodt zen-mesterré változhasson a messzi pampákon. hogy letehesse a késeket, és azzal legyen, akit igazán szeret. szadizmus? vagy hirtelen feltört igazságérzet? vagy szerintük az kell a nézőknek, hogy szenvedni lássák azokat, akiket úgy megszerettek nyolc év alatt (akármilyen személyek is legyenek ők)? szóval kétkedve és remegve várom az utolsó pillanatokat. (+09.19.)