„winter is coming.”
(nem bírtam megállni, hogy ne ez legyen az idézet...) a karácsony, a viktoriánus hangulat és a doktor - tökéletesen összeillő csapat. itt jönne az, hogy mennyire jó ötletnek tartottam, hogy most nem egy jelenkori companiont talál magának hősünk, hanem a régmúltból visz valakit magával, de moffat bácsi úgy gondolta, hogy ebben nem lenne elég spiritusz, így még visszarakta a főzetet a bunsen égő fölé, és kavart rajta néhányat. gyanús volt, hogy jenna-louise coleman az évadnyitó után újra cuki-királynőt játszik, de gondoltam, elintézzük a szuflés utalással, és kész, dehát ez itt a moffat-éra, semmi sem ilyen egyszerű. szerencsére. a doktor élete is bonyolódni fog az elmúlt időszakhoz képest. tetszik, hogy tartott egy kis gyász-időszakot a drága pond-ok után, jól illett a lépcsős/felhős mesés világ ebbe a részbe. és jól állt a kalap is, doktor. mert ha rejtély van a viktoriánus korban, akkor a híres nyomozónak is fel kell bukkannia, nemde kedves watson? persze ő is csak megszűrve, áttételesen, finoman adagolva. érdekes gonoszokat is kaptunk, most már a gyerekeket a téli kertbe sem lehet majd kiengedni... bár odakinn, angliában ennek nincs jelentősége, úgy is elmossa a havat az az átkozott eső... (+09.24.)
