„i’m not buying the mea culpa.”
bírom, amikor sam crow bácsi előszedi a sötét humorát, ami felhorkantásra késztet. de az is jó, mikor egyetlen jelenetbe sűríti a karakter-pillanatokat (a jax és clay közös jelenetek mindig jók, de mikor ennyi feszültség van a háttérben, akkor külön kurva jó). de azt is szeretem, mikor a brutális énjét szedi elő, megkötöz, megver és megaláz. tudom, perverz vagyok... szokás szerint nem kapkodjuk el a dolgokat, miért is tennénk, akkor lesz szép sima minden, ha lassan dolgozik az úthenger. idén sem ússzuk meg veszteségek nélkül, szarban és bajban a klub verhetetlen. (mint ahogy a róluk szóló műalkotás a zenés nyitás/zárásokban.) (+09.28.)