„it’s the curse of old men to realize that in the end, we control nothing.”
nyúljunk csak vissza a régi recepthez, két ember egy szobában, miközben minőségi párbeszédek hangzanak el, nem kell ennél több. ilyen az igazi kémesdi, suttogások, zsarolások, beszervezések, bármennyire is szeretnének az emberek a romantikusabb, hősködősebb verzió álomvilágában élni. nagy idea volt az írók részéről saul-t ennyire a középpontba helyezni, részről részre bizonyítja, hogy eleget tanult a sokévi alja munkával a piszkos szakmájában. amit jól ellensúlyoznak quinn ügynök besokallásával, nem mindenkinek a gyomra alkalmas ezt a szennyet befogadni. de ő legalább tisztán látja a valóságot, nem úgy, mint a begyöpösödött politikusok, akik előszeretettel tapogatóznak a sötétben (kacsint). carrie meg szépen várja, hogy eljöjjön az ő ideje is. ami már ott kopogtat az ajtón. (+11.15.)
