„even an optimist can’t be two places at once.”
...és ezek után, hogy a gép a főhős számát dobta ki, majd megint random emberek után fogunk futni...? faltól-falig feszültséges epizód volt, ilyen zúzást vártunk a múlt heti zárás után, plusz végig volt egy zümmögő baljóslatúság is benne, ott volt a levegőben, hogy nem mindenki éri meg a végefőcímet. mert a tapasztalt vénember kiszagolja az ilyen jeleket, ha a két bajbajutott közül csak az egyiket sikerül időben megmenteni, ha váratlanul elcsattan egy csók (btw, én sosem éreztem a vonzódást ezen két karakter között, tudom, hogy vannak rajongók, akik ezt követelték, de nem kell ám mindig megetetni a nagyszájúakat). szóval a sorozat ismét bizonyította, hogy miért érdemes követni, miért jó dolog kilógni az országos tévék nyomozós átlagából, csak az ember tényleg aggódik a nyitó felvetéstől: ha ennyire működik az átívelés, miért kell visszatérni a heti-ügyekhez -és ez a 'hagyományos' nézőkre milyen hatással lesz? főleg, ha még az is kiugrassza őket a komfort-zónából, hogy év közben elveszítik az egyik főszereplőt is...? (+11.21.)
