„a sad soul can kill quicker than a germ.” (john steinbeck)
ha múltkor utaztunk, most a börtönnel kellett foglalkoznunk, a betegséggel való küzdelemmel. gondoltam majd jól elmoralizálunk a végre előtérbe került dokival, ez jött is szépen, de emellett, úristen, mi volt itt... egy pillanat alatt sikerült olyan feszültséget generálni, hogy csak arra eszméltem, hogy meglehetősen szorítom a párnát a fejem mellett. elérték azt, hogy olyanokért izguljunk, akiknek szinte száz százalékos a túlélési mutatója (bár azért leptek már meg az írók, emlékszünk jól). és megint nem az volt a legérdekesebb aspektus a torokszorítás mellett, hogy kacsavadászatot tartanak a börtön-udvaron, hanem amilyen hidegséggel lereagálták a gyerek-szereplők a kinn és benn egyaránt zajló vészterhes őrületet. tudjuk, hogy már rég vége a gyermekkornak, de ez mindig mellbe vág. (+11.20.)
