„what exactly do you think fairy tales are? they are a reminder that our lives will get better if we just hold on to hope.”
a finálékra valahogy mindig kalandfilmesebbé változik a hangulat, és bár most az évad közepén vagyunk, de a szándék szerint, a kettéosztás miatt itt az egyik vég, mégha nem is lett happy. viszont sokkal epic-ebbre sikerült, mint amire számítottam, tele kalanddal, izgalommal és érzelemmel. sok apró visszaemlékezéssel színesítettek. és volt bátorságuk alapjaiban megrázni a mitológiát és az egész sorozatot. és most nem a halálra gondolok, mert az még visszavonhatónak tűnik, plusz, ha marad a szerkezet a későbbiekben, akkor a múltban bármikor ott lehet velünk a karakter. nem, hanem az egyik legfontosabb helyszín és aspektus (lásd: köztünk élő mesehősök) semmissé tételére célozgatok. mert ezzel most egy határozott pontot tettek ki a fejezet végére, valószínűleg felszabadítólag fog hatni rájuk, hogy lerázták az egyik köteléket. persze most abban az izgalmas szakaszban vagyunk, amikor nem tudhatjuk, hogy ténylegesen mi vár ránk, és ennél jobbat nem mondhatok egy (kvázi) fináléról. (+12.18.)
matróz, fogd erősen a köteleket, nagy hullámzás várható! jó ötletnek tartottam, hogy a neverland-i kalandnak szentelték az évad első felét, és részben be is váltotta a reményeket. kicsit bizonytalanul indultunk, volt néhány homlokráncoló döntés, karakter-ráncigálás, de a végén jól jöttek ki belőle, sikerült visszacsempészni egy kicsit az első évados mesés hangulatból. a fless-ek is jól működtek, (muszáj kiengednem magamból) többször is a lost-ot idézték. részemről is jó döntés volt, hogy félretettem néhány rész után, mikor a sok kábeles dráma között nem esett jól a mesevilág habcsók-íze, érdekes, hogy így egyben viszont nem okozott cukor-mérgezést, jóízűen habzsoltam be. ez tanulság lehet a későbbiekre, vagy akár más, aktuálisan nem működő sorozatokra is. hogy mindig boldogan üljön le sorozatozni az ember a végén...