soroló

„welcome to the big picture.”

csak kifizetődő lesz, hogy az elején némi nyomozást is adtak az elegyhez, most jó nézni, ahogy nyomozóink lépdelnek egyre közelebb a megoldáshoz. más bezzeg készen kapja a klón-sztorit, szépen sorban avatódnak be, akiknek kell. férfi-társaim nevében mondhatom, hogy ha a leszbikus-vonalnak nem lesz ilyen haszna, akkor is megérte behozni. a háziasszony-zuhanásnak nincs ilyen azonnali erénye, inkább a könnyebbséget hozza (és persze tatiana zsenialitását). kell ez a kis édesség a végén lévő gyomros előtt. az írók gonosz emberek. pont. (+06.23.)

„the fact that i can have a tail, millions of years after we shed it, reminds me of what we can achieve.”

na, ilyet is lehet, ilyet is kell, hogy a gonoszok közé is bemászunk, őket is jobban megismerjük. és egyre érdekesebb a kép. testmódosítók, bio-heckkerek, vallási fanatikusok, diszkó-patkányok, kész freak-show. és persze a szöszi ukrán. kicsit a rejtélyes múltak felett is oszlik a köd. hélix alakban ránt magával a mélybe, akarom tudni, hova futunk ki, kinek milyen sorsot szán a nagy tervező. (+06.23.)

„plato would’ve thought we were gods! but we’re not, we’re just fundamentally flawed human beings.”

fogták a sok szálat, és egy határozott rántással egy nagy csomóvá húzták össze -egy fehér kerítés lécén. nagyszerűen játsszák ki a bizonytalanság-faktort, a lehetséges és valódi megfigyelők, valamint a megfigyeltek között. és persze egy új karakterrel megint rá raktak egy réteget. meglepően sok volt ma a humor is, ez a macska/egér játék vonzotta talán be a poénokat, de szórakoztató is volt a klón- és pasi-káoszba boruló parti. de vajon miért csak a kilencvenes évek slágerei szóltak végig...? (+06.23.)

„jeez, even in zero gravity you’re an asshole.”

férfiálom? űrhajók, kábító fegyverek és lana dudái. ritka mennyiségű filmes utalás zsúfoltak ide a dupla fináléba. már eleve, az írók agyonnézhették a moonrakert (ami nálam a leggyengébb bond-film, ever, de ez most nem számít, mert üvölt a paródiáért), plusz volt itt természetesen sw, aliens, x-men és gyűrűk ura is. méltó korona került a marsi királynő ...izé, az évad fejére. (+06.23.)

fura ezt bevallani, mert eddig is bírtam ezt az őrületet, az egoizmus igen magas formáját, de nálam idén érett be igazán a sorozat. masszív erekció röhögés, popkult és egy legendás bajusz. mr.archer megmentette a humorérzékemet. nagyontetszett.

„somebody must be watching the lab rats.”

eddig is részről részre dúsult a para-hangulat, de ez most átcsapott teljes paranoiába. de egyébként tök logikus, hogy ha hősnőink kísérleti alanyok, akkor valakinek meg kell figyelnie őket. így hiteles volt a kétkedés, a bizalmatlanság, a kutakodás. ráadásul rá is tapintottak valamire a lányok. így egyébként érdekesebben lehetett belefűzni a múltra való utalásokat is, sarah-val vagy beth-tel kapcsolatban. (szegény (ál?) férjet meg sajnáljuk már egy pillanatra, mert a nagymellűeket szereti, pedig a kedves nejének valószínűleg pont olyan van, mint ami sarah-nak felsejlik a fehér póló alatt. btw, hülye ez, nincs azzal semmi baj...) (+06.22.)

„-what do you see in my eyes?

-mostly those insane boobs.”

ha már egy kiborgot behoztak a sztoriba, akkor lehet akármennyit is, a lényeg, hogy a jó doktor bírja a kapacitást. és ha már újabb kibernetikus organizmusban gondolkozunk (élő szövet fémvázon!), akkor hadd törjön csak össze újra archer szíve, legyen a csöcsöcs-bögyös a visszatérő. ki is lett használva az összes mechanikus dugás poén... (+06.22.)

„just follow the bloody brick road.”

tetszik, hogy nem csak sarah-ra koncentrálunk, hanem a többi klón is egyre hangsúlyosabb. így tatiana-nak is több dolga akad, de ejj, hogy megoldja. tökéletesen elhisszük neki, ahogy a suburb mama punkká változik át a szemünk láttára és vissza. máskor meg szimplán csillog az őrület a szemében. jó, hogy a zenékkel is vezetnek minket, hogy éppen ki van előttünk, az már mellékes, hogy trentreznor-os hangulatba kerülök tőle mindig. egyre jobb alámerülni a sztori csavarosságában is. szoros az ölelés, innen sem lesz szabadulás... (+06.21.)

„-you just broke the first rule of clone club.

-what, ’never tell anyone about clone club’?”

már többször emlegettem, hogy minden sorozat nyomozós igazából, nem? hát ez is. mondjuk legalább nem sima, mert érdekes gellert kap azzal, hogy hősnőnk tapasztalatlanként csöppen bele a rendőrségi munkába, bénázik is eleget. meg kellően mellék-vonalként van csak tartva. meg érdekes a ki-a-gyilkos játék is. meg a fura klón. btw, nem nagyon tartogatták, igen hamar ránk öntötték a clone-shit-et, igaz, hova takargatták volna a legfontosabb aspektust tovább? (+06.21.)

„-i love mother russia!

-even when you’re chopping through the ice in the toilet so you can poop?”

szoktam mondogatni, hogy nem mindig a legszebb nőbe esel bele, na de pam...? mondjuk a két karakter libidóját ismerve ennek meg kellett történnie. de legalább megosztották a figyelmünket eközött a fertő és a kgb között. (kéretik érteni a szarkazmust, semmi bajom a duci, igénytelen, fingós buta nőkkel...) (+06.21.)

„-want s’more of my pie, mr. archer?

-yes! thank you, janelle, i would love more of your moist and hot pie.”

az ember kénytelen elhinni, hogy ott lenn, délen, tényleg ilyen a vidéki amerika, szutykos és akcentusos. de archer szerencséjére nem csak a pite forró, de a házasságok is nyitottak. szépen szélesítjük a családokat, ideje volt, hogy meleg ray is kicsit a közepibe kerüljön. (+06.21.)

„what’s more romantic than a dildo-party-slash-murder?!”

mio caro, tudtuk, hogy a puttana mallory kicsapongásaiból egyszer még baj lesz. minimál-költségvetés, egy helyszín, egy bűntény, egy nyomozó, egy igazság és egy hazugság. noir hangulat és pasta illat szállt a levegőben. capish? (dildót minden rajzfilmbe!) (+06.21.)

„aren’t you supposed to wait, like, three days before rising?”

organikusan fejlődtek az események a pilot következményeként. egy csomó nagyszerű jelenettel kikövezve az út mentén (csak néhány, ami elsőre bevillan: a meghallgatásra való tanulás, német sors-társsá átvedlés, a suburban anyu markáns különbözősége). örülök, hogy nemzetközivé lesz a világ, reméljük minden nációból felbukkan egy változat, és akkor tatiana tovább brillírozhat. (+06.20.)

„she looked exactly like me, felix.”

ha damon lindelof azt tweet-eli, hogy tatiana maslany miatt nézni kell a sorozatot, akkor én hogyan is mondhatnék ellent a kopasz zseninek. meg egyébként is, úgy tűnik, a bbc america a szép popsik hazája, so.. a pilot hordozta a jó kezdés ígéretét, bár most úgy éreztem, hogy kár, hogy volt előtudásom a sorozathoz (azaz olvastam az alapsztorit a megfelelő oldalakon), jobb lett volna igazán meglepődni, hogy ő is, és ő is. ez az átívelés mindenképp itt tart, a drámai magánéleti háttér meg csak nem lesz olyan tolakodó, hogy elnyomja. de az is működhet. elsőre egyébként az átváltozással és a szembesüléssel fogtak meg a leginkább. és kétségtelen, hogy tatiana-ban van valami erőteljes báj. az ilyen lányokat tenyésztik kanadában...? (+06.20.)

„the in-dash bar is to be stocked with non-alcoholic beverages only. dodge cannot stress this enough. never ever ever drink and drive.”

mi lesz, ha készítünk egy mixet a gta-ból, a colin mcrae rally-ból meg a bond filmek csoda-járgányaiból, és az egészet leöntjük az archeres rajzfilm-külsővel, kizárólag felrázva, nem keverve. hát az imént magam mögött hagyott húsz perc. meg persze a kimondhatatlanul nagy szórakozás. nyomassuk! (+06.20.)

„looking for a terrorist and an ocelot... not necessarily in that order.”

sok hős kis helyen, mindig garantált a (röhögés) robbanás. még azt is megoldották egy ügyes (és nagyon archer-i fordulattal), hogy az irodai kukacok is ott legyenek az igazi és majdnem igazi ügynökökkel. tanulságok is robogtak a mélyben, a vonat tetején akciózni mégsem olyan jó móka, a kanadaiak mind borzasztó akcentussal beszélnek, és az ocelot nem jó háziállat. (+06.20.)

„cover it with malaria and leeches, sprinkle some dengue fever on it, and eat a big goddamn jungly dick!”

höh, mondtam, mikor ms. archer bejelentette, hogy cyrill is megy terepre. meglepő módon viszont nem a mindent elbénáz a béna fordulatot csörgették, azt megtartották a végére, addig igenis volt gógyi a töketlen könyvelőben. a b-szál viszont a megszokott volt, droggal, kísérlettel, pucérsággal. ja, és rohadt tigris-gyilkosok! (+06.19.)

(van olyan, amikor az ember egy epizód közepén unja meg a középszerűséget... ráadásul egy michael nankin epizód közben...) (+06.19.)

„we’ve got a killer out there, and his weapon of choice is hellbug.”

ezek az amerikaiak, bármihez nyúlnak, abból nyomozós-sorozat lesz. de egyébként is bug-os volt egy kicsit a rész... legalábbis, amikor megláttam a gagyi óriás-bogarakat, belemászott a fejembe egy kellemetlen gondolat -biztos, hogy kell ez nekem? a mai kidobóson a fura-arcú nagyszeműek nyertek, így az ő fura szokásaikba ízlelhettünk bele egy picit. a nyitó pofátlan pr-képeket meg sikerült egy mondattal hatástalanítani („ja, ismerem ezt a csukát, akkor csak ő lehet a hulla...”) (+06.19.)

„i’m sitting here with just a mustache and memories of last night.”

be akarom hozni a sorozatba a világ legcoolabb emberét -mondta adam, a készítő elmerengve. -na, és ki lenne az? -kérdezte cinikusan egy ifjú gyakornok. -burt reynolds! -zengte egyszerre megannyi érett férfi és női hang... hatalmas respekt burt-nek, hogy képben és hangban bevállalta ezt, jót ironizálva saját magán és a filmes hagyatékán. az autós jeleneteknél villámsebességgel estem le a földre a röhögéstől. bajuszt minden sorozatba! (+06.19.)

„he’s flying over our heads like a naked, evil superman.”

it's a very shit night... megszoktuk már, hogy nyitányként lecsengetjük a finálé keltette hullámokat, és hát most is volt mit. de nem elégedtek meg a billith szemszöggel meg egy hirtelen halállal, inkább szétkapták a teljes csapatot, mindenki összeveszett mindenkivel, jöhetett a hiszti meg a dráma (egy két esetben talán túlzóan is, ugye, mr.stackhouse...?). ellenpontként kevés humor (andy és a gyermekek) és pina (éljenek a szőrös farkasok!) jelentek meg a tárgyműben. nagyon az alapoknál járunk így még, de a ’kicsoda is billith’-nél engem sokkal inkább érdekel a nagy vámpírüldözés korszaka, ami könnyen eljöhet, ha mindenki pénztárcája úgy akarja. (+06.18.)

„-you just killed like, ten pirates.

-wow, and if the five-year old me knew that he would get a huge boner.”

nagy volt a hiátusom, már hiányzott ez az őrült csapat. de egy ilyen cuccnál kizárt a csalódás. bárhová sodorhatják minden idők leg-leg-leg ügynökét, mi magunkat leszopva fogunk röhögni kifulladásig. akár egy órán keresztül is. mert ebből a speckó részből látszott, hogy az archer egész-estésként is működne. még úgy is, hogy most kiszakadtunk kicsit a megszokottból, de hé, pálmafák, piák, pinák és pirates, ebből nem jöhettek ki rosszul. meg a körítés a szokásos volt, hatalmas dumák, ügyes vágások a helyszínek között, ízléstelenség a magasban. welcome back, mr. archer! (+06.18.)

„carve us out a kingdom, cesare. and be both king and pope.”

ez cesare epizódja volt, minden jelenet rá épült. a vágyaira, a leleményességére. minden úgy történt, ahogy kellett, a meggyőző csatának, a családtagokkal való beszélgetéseknek, catherina sforza megalázásának, micheletto búcsújának. sodortak az események, és én mosolyogtam, mint egy gyermek. a vége meg olyan volt, mint egy színházi előadás csúcspontja -cesare mondatai után jöhetett volna a függöny. és a vastaps. (+06.17.)

ha visszagondolok az évadra, nem jut eszembe egyetlen jelenet sem, ami ne tetszett volna, az azért nem semmi... szépen hagyták kiteljesedni az elmúlt húsz részben lefektetett alapokat, a vérfertőzést, a sforza-nénivel való nézeteltérést, cesare megérését és felemelkedését. ez mindenképp a gyermekek évada volt, talán nem is kár, hogy rodrigo (és szerelmi élete) háttérbe szorultak, jeremy irons így is uralt minden jelenetet, amit megtisztelt jelenlétével. talán csak azt lehet sajnálni kicsit, hogy della roveré-re sem jutott így idő, az a konfliktus lezáratlan marad most már. ha a kaszában kéne pozitívumot találni, talán annak kell örülnünk, hogy nem kellett végignéznünk hőseink halálát... nagyontetszett.

hjaj, de utálom ezt, amikor egy nagyon megszeretett családtól kell búcsúzni. mert amilyen viszálykodva indult a kapcsolatunk, most olyan nehéz elengednem őket. talán ez lesz az egyike azon kevés sorozatoknak, amit első körben elkaszáltam, aztán meg az egekig magasztalom. ebből is látszik, hogy az egymásra találásnál fontos rengeteg szempont, a megfelelő időpont és hangulat, többek közt. aztán ha a csillagok kedvező állást mutatnak, és végre utat talál a szívedhez az alkotás, akkor már csak a készítőknek kell tartani a színvonalat, és áradni fognak a bókok, jogosan. történet, intrikák, karakter-vezetés, puskaporos feszültség, olajozottan haladt minden az útján. köszönöm a felfedezett tehetségeket (holliday grainger, francois arnaud, lotte verbeek, sean harris), a magyar mester-emberek munkáját, a színvonalas szórakoztatást. nagyontetszett. (azért akadna a bürök a torkán annak, aki rábólintott a kaszára...)

„it’s easter. if florence demands a sacrifice, i suggest you offer yourself.”

göröngyös az út az erős kezdéstől az anyázásig. jól pörögtek az események, kaptunk emlékezetes pillanatokat (a már emlegetett török kezdés, vagy a davinci a sírboltban jelenetet), és azok is végre bólogathattak, akik nyolc rész alatt sem tanulták meg, hogy itt nem jó historifilnek lenni. merthogy guilano úgy, ahogy a nagykönyvben, meg ilyesmi... szentségtelen csatározásba torkoltunk, én meg dobogtam, menjünk már, menjünk, aztán a lövésnél már ráztam a fejem -a vén róka sorozatozós érzi, hogy mikor fognak vágni. érzi, csak nem annyira szereti... (+06.17.)

a helyén kezelt dolgot. ez nem egy történelmi sorozat, csak álruhát húzott. ez egy fantasy kaland, ami történetesen a reneszánsz firenzében játszódik, a főszereplője meg egy őrült zseni életművész, akit véletlen épp leonardo da vinci-nek hívnak. nem kell komolyan venni. és ha olyan lazán kezeled, mint amilyen a hős maga, akkor el fog szórakoztatni a misztikumával, rejtélyeivel, pörgésével, meztelenkedéseivel. és ha a helyén kezeled (mondd ki te is bátran: szórakoztató marhaság), akkor nincs az az isten, hogy ne (egy gyenge) tetszett-et adjál rá. egy felfújt a marhaszegy után. lehet, hogy kicsit keletlen, de jó esik.

„she will be expelled from the jedi order.”

...nem lett meglepetés... abban viszont igen, hogy ennyire keserű lett a befejezés, szomorúság van, nincs nagyszabás, csak bírósági dráma és karakter-építés. mind jedihez méltó bátor húzás -egy rajzfilmben... (vajon így akarták megmagyarázni az ashoka paradoxont? már sosem tudjuk meg...) (+06.16.)

ha tavaly azt írtam, hogy háttérbe szorultak a főszereplők, akkor idén már az oldalvonal mellett sem láttuk őket. kivéve persze ashoka-t, aki uralta az évadot, a történetek többségében fontos szerepet játszott, a végét ismerve nem véletlenül. darth maul visszahozása is jól sült el, tudtak vele mit kezdeni néhány epizódon keresztül, nem csak rajongó-csalogatónak dobták be a nevét. idén öt különálló történetet kaptunk, amivel nem lenne baj, azzal már sokkal inkább, hogy az igazi háború csak érintőlegesen jelent meg bennük, kicsit így érdektelenné váltak. vagy erőltetetté tette őket a robot-humor... erő és egyensúly -sajnos idén is felhőbe burkolóztak néha. erős inkábbtetszett.

„we have located the rogue jedi.”

szeretek alámerülni a lenti világba, az egyik kedvenc scifi toposzom ez a blade runner-i sötét, de neofényes, koszos föld-szint. jól is lehet menekülni a lepukkant mindennapok között. örültem ventress felbukkanásának is, mindig jó látni a kopasz fejét. a 'ki a nagy felültető' nagy csavarral azért remélem sikerül meglepniük majd. (+06.16.)