soroló

„this isn’t afghanistan.”

mivel itt is előjött, most már tényleg azt kell gondolnom, hogy a katonák visszailleszkedése igencsak komoly probléma amerikában. de szépen belesimult ide is diggle segítségével. meg azzal, hogy az írók megint megnézték a dark knight-ot... alapvetően egyébként a bizalom és hit kérdését jártuk körbe, mindenkinél deficites volt ez a két fontos fogalom a mai részben –többnyire nem is alaptalanul. az írókban viszont magam is kevésbé fogok hinni, ha nem hagyják szeretni a tinilányt, hanem mindig idegesítő szituációkba zavarják bele. (ja, és éljenek a pofás akció-jelenetek!) (+01.27.)

„so many secrets. so many lies. i wish we could just say what we mean and be honest with each other.”

várakozó álláspont, vihar előtti csend, ráfordulás a fináléra, hívd, ahogy akarod, nem volt túl erős ez a mai rész... mert hiába frakciózunk ezerrel, mindenki hajtja a maga igazát, sőt, még a puccs-nap is eljött (ami pont egybeesik egy szigetes ünneppel is), mégsem volt benne sok élvezni való. a máskor olyan jól működő feszültséget sehogy sem sikerült kicsiholni a szituációkból. így maradtak a frázisok, morgások és szép ruhás lányok. egy üres tengerpart látványa mindig szomorú... (+01.27.)

„this is for pawnee, you butt-faced pompous jerk! whooo!”

az egyik legnagyobb kihívás az ember életében, hogy legyőzze az előítéleteit. de persze, hogy nehéz, ha az eagleton-iak ilyen elviselhetetlen, kiállhatatlan, önző, beképzelt, magamutogató, kihaénnem, sötétlelkű, elviselhetetlen seggfejek... óóhhh, bocs, túlságosan belelendültem... nekem sem ártana önvizsgálat, úgy látszik. pedig a látszat tényleg csal sokszor, nézd meg, ms.hitler is milyen kedves lány... (+01.27.)

„he stinks on tv. he sweats. he stutters. it’s like ’the king’s speech’, but the first part, before he’s fixed."

nolám, ennyi év után visszatérünk az alapokhoz, a park-építéshez, az anne háza mögötti telekhez. pedig annyi minden változott azóta. april tud lelkesedni valamiért, ben népszerű, tom-ba szorult némi ész, andy... áááh, nem, andy ugyanolyan idióta, mint volt... az epizód eleji alelnöki találkozót jelölném a ’minden idők legcukibb rajongói megnyilvánulása’ címre! (+01.27.)

„we’re not in a novel by walter scott.”

ha emelni akarták a speciális epizód renoméját azzal, hogy kimozdultunk a kastély falai közül, akkor ez sikerült. és hova mehettünk volna, ha nem északra, hogy az operatőrök tudjanak tobzódni a hegyekben és felhőkben, elveszni a zöldben. persze az igazi cél az volt, hogy lássuk, milyen az, amikor nem működik egy nemesi család, ha túlságosan ragaszkodnak a hagyományokhoz, ha nem megfelelő a személyzetük. az otthon maradt csapatnak is jutott osztályrészül némi szórakozás, öröm és pofon. de érezhetően a kapcsolat-építés volt a cél, érdekes párosok alakultak. és akkor még a feketelevesről is kéne írni, ugye? eljutott hozzám annak a bizonyos színésznek a neve, aki el kívánta hagyni a sorozatot, így cseppet sem rázott meg, ami az utolsó jelenetben történt vele, csak az a baj, hogy így most nem tudom, hogy kit szidjak, őt, vagy az írót? nem szeretem a keserű szájízt... (+01.26.)

nyárfák az őszi szélben nem hullámoznak így, mint ez az évad... az elején éreztem újra egy kis könnyedséget (leszámítva a börtön-szálat), aztán a semmiből lecsapott az igazi tragédia, és rátelepedett az évad második felére. nincs bajom a drámával, ha megalapozott, ha kellően szíven üt, ha emlékezetes, és az én drágám halála mindezekkel rendelkezett, bátor írói húzásnak is érzem, mégse kérje senki, hogy örüljek neki. annak viszont tudok örülni, hogy most kevesebbnek éreztem a szappan-hatást, valamint, hogy nagyon belém ivódott a hangulata, tudok zsezsegni már a főcím indulásakor is. elmerülni ebben a világban jó dolog, még ha néha meg is kell dolgozni érte. tetszett.

„it’s like a perfect storm of emotions.”

pedig rómeónak és júliának is (majdnem) sikerült egyesítenie a két famíliát... de ben szülei olyan borzasztó alakok, hogy ez most erősen lehetetlen küldetés szagú. de a lényeg, hogy a veszekedés-roham nem viseli meg a srácokat, nagyon dúl a love. csak vidáman! nekünk is megvolt a jókedv, főleg, hogy beugrott jean-raphio is, vacccccaaaaaaaaappp! (+01.26.)

„nothing says romance like buying your fiancée a ring with money you earned by knocking up dozens of lesbians.”

egy egészséges férfi inkább megküzdene száz dühös orkkal, minthogy végigmenjen ezen a gyűrű-mizérián. szegény jimmy körül nem sok normális ember van, akitől normális tanácsot kaphatna, mert sem a családja, sem a munkatársai, sem a gyógyszer-kísérlet vezető orvosa nem alkalmas erre... (és szeretném most már hivatalossá tenni: ebben a sorozatban vannak a legaranyosabb gyerekszereplők!) (+01.26.)

"with tv, words, they’re less important. you need something people can see, visual stimulation, and believe me, there is nothing more stimulating than crazy people.”

az az igazi, ha a végére is tudnak meglepetéseket tartogatni, és nem is okoztak ezzel csalódást tim minear-ék. egy horrornak nevezett sorozat, ami csendes, tiszta drámai lezárást kap. a karakterek búcsúját ügyesen lana-ra fűzték fel, klasszikus interjús-flashback-elős mozaikra. és jól működtek a trapéznadrágos hetvenes évek is, ahogy a jelen véres súllyal terhelt konklúziója is. hogy nem kaptunk magyarázatot az űrlényekre? hálistennek. különben meg is vesszőztem volna az író-bagázst... (+01.25.)

köszönjük nektek, szűzmária, szentjózsef, hogy ryanmurphy-ék betartották a szavukat -csak színészeket hoztak át tavalyról (szigorúan teljesen más szerepben), és egy vadiúj történetet, egy merőben eltérő hangvételt kaptunk. az elején kicsit megijedtem, mert alvadt vér sűrűségű volt, túl sok minden után kapkodta az ember a fejét, szétesőben volt a sok kis történet, horror-klisé, aztán, ahogy alámerültünk a karakterekbe, úgy tisztult ki az egész, lépett egy nagyot a tetszési index lépcsőn, és magához láncolt hétről-hétre. a csupa hálás szerepet nagyszerűen hálálták meg a színészek, és még közülük is kiemelkedett lily rabe, aki a gonosz alakításával is elérte, hogy hangosan imáimba foglaljam a nevét. ahogy a vizuális megvalósításokért is csak jó pontokat tudok kiosztani. a ponyva-jelleg, a természetfeletti maszlag ellenére kifejezetten minőségi szórakoztatást kaptunk idén. nem tudnám eldönteni, hogy melyik évadot szerettem jobban, annyira markánsan más volt mindkettő, így a tavalyi értékelésem felé kell nyúlnom: erős, nagyon erős tetszett. aztán ősszel is tessék engem meglepni!

„in the most majestic city in the world. god, where the eiffel tower is a stone’s throw from a venetian gondola.”

hát milyen város illene jobban a srácokhoz, ha nem lasvegas? itt aztán lehet pörögni, nyomni a hülyeségeket, dönteni a pezsgőt és a csajokat. btw. új női szereplőt kaptunk, szöszi hősnőnk be is dobta a durcát egyből, igaz, ha le is hántjuk a szokásos féltékeny nőszemély fátylat, akkor is van mire besértődni. az okoska törtető csokinénit, nem tudom, meg akarják-e szerettetni velünk, de hajrá, hajrá. (+01.25.)

„i just want to hear the doctor say that jerry had a fart attack. is that too much to ask?”

képzelj el egy lógó bajszú, mogorva húsimádót, a férfiasság díszpéldányát. megvan? mi lenne vele kapcsolatban a legviccesebb szituáció, ha nem az, hogy gyerekek közé dobod be, hadd essen kétségbe a sivítozásuktól. aztán. egy vígjátékban így meghatni engem, nagy szó ez, de az epizód végi lánykérésnél nagyon is könnyedén sikerült. de vajon a jelenet működött ennyire, vagy a karakter-szeretetből fakadt mindez? talán is-is. (+01.25.)

„lady, you are either the most interesting person i’ve ever met or a pathological liar.”

egyetlen személy is hogy meg tudja dönteni a csoportdinamikát, mi? ryan csak kapkodja a fejét a hirtelen szélváltozásban, aztán jó kakas módjára megtalálja a megfelelő irányt. azaz a bugyiba vezető utat. (btw, piper-nek nincs saját sorozata? mit haknizik itt...?) (+01.25.)

„when you’re poor, only way to make money is to steal it or scam it.”

mondj még egy sorozatot, ahol ilyen természetességgel látsz egy reggeli készülődős jelenetet, zuhannyal, kakilással, részeg apu elől meneküléssel. vagy ahol ennyire nyíltan ábrázolnák a tinédzserek hetero- és homoszexuális aktusait. ...miért érzem folyton azt, hogy fejjel rohanunk egy fal felé? és néha jó keményen el is érjük azt (lásd debbie, és a szappanokkal teli zsák). pedig én tényleg gyönyörű, boldog életet kívánnék gallagher-éknek, reszketve nézem, ahogy fiona mosollyal az arcán kockáztat, vagy jimmy csapdába csalt kisujját. még frank balfaszságait is megbocsátja egy ideig az ember, ugye debs? (+01.24.)

„great news: lots of old people have chlamydia.”

úúúúúúgy szeretem a görbe tükröt! és ma kaptam egy csomót, illetve az illetékesek kapták meg a magukét, az internet- és technika-függők, a képmutató (és kicsit meleg és/vagy tagadásban élő) vallás-fanatikusok a kitenyésztett politikus-robotok, az alakítható személyiséggel rendelkezők. so, hallgassatok ron-ra, és legyetek a természet gyermekei, és lehullik rólatok a civilizáció minden béklyója! (+01.24.)

„every time i try to save a life, someone else dies.”

storybrook és benne az élet kezd igencsak felbolydulni így az évad felére. külvilági betörés és belső problémák, nehéz kombináció. na, nem mintha a mese most másról szólna, mint eddig: gyenge pontok és kísértések, bosszú és elkeseredés, sok hátráltató tényező a heppyend előtt. a rész másik felét meg szürkébe öltöztettük, és folytattuk a múltkor félbetépett frankenstein-sztorit. aki a doktor, nem a szörny, sőt, még csak nem is mesebeli karakter -szóltak ki nekünk a szereplők többször is ma... egyébként ezek lényegtelenek, a fontos, hogy érdekes karakter. és lehet vele mese-vészhelyzetet játszani... (+01.23.)

„old men are so sexy.”

ha nehezen találsz kapcsolatot valakivel, akkor szedd elő a starwars-szeretetedet, az mindig bejön. de kereshetsz egyéb geekségeket (gyűrűkurát, harrypottert) is... jó elszállt rész volt, láthatatlanná tevő gyűrűvel, szexuálisan felizgató karpereccel, egyéjszakás-kaland-ellenes barney-val (igen, ez utóbbi sem létezik...). és mutogatta szép pofiját ashley benson, úgyhogy már kettő lányka megvolt a liars-csapatból (lucy hale robin húga, ugye), jöhetnek a többiek is! (+01.23.)

„i have 13 strangers staring at me, and i don’t possess the ability to put away my own cock.”

az fx-nél sportot űznek abból, hogy begyűjtsenek minden egyedi hangot a humor-piacról. most épp egy ausztrál standup-ost dobtak meg némi pénz-maggal, hogy csináljon nekik valami különlegest -jelentem, sikerült. még hogy nem lehet viccelni a betegséggel, a halállal, a természetes szükségleteinkkel? és persze sarokba dobva minden pc-séget, picsába a közízléssel. kicsit gusztustalan, kicsit kínos, nagyon sötét, ugyanakkor van benne valami nehezen megfogható báj, kedvesség, feelgoodság is. gratulálok az fx-vezetőknek, megint megcsináltátok, srácok! (+01.22.)

„i feel like the good lord himself picked me up in his bare hands, laid me down on a bed of rusty nails, pinned my ankles behind my ears, and just stuck it in. no vaseline, no lube, no nothing.”

ez az elvonó-mizéria pont azzal járt, mint amire számítottunk. hank nem szállt magába, inkább észt oszt és lázad. és persze egy csomó hasonló őrültet tereltek mellé, hogy emeljék az amúgy is magas vigyor-faktort. de a többiek is kitettek magukért, néhány segédeszköz (fű, vibri, nyelv) segítségével. és persze megérkezett a nő, a mindig végtelen hosszú lábakkal rendelkező maggie grace. na jó, elég a szájalásból, inkább megyek és rárántok egyet, bocsi. (+01.22.)

„you’re the new jesus christ, and i am counting on you to close like a motherfucker.”

egy új kezdethez jó kiindulás lehet az őszinte beszéd. persze itt a business világban ez csak korlátozottan lehetséges, főleg akkor kell betolni a brutális bullshit-et, mikor fogalmunk sincs, ki az ügyfél (nagy írói pacsi ezért, btw). na, nem mintha a magánéletben olyan egyszerű lenne az ilyen megnyilvánulás, szegény szöszi hiába is próbálkozik kétségbeesetten. bár ahhoz előbb emlékezni kéne, mi is történt a múltban (a vizuálisan ötletes képek alapján jobb lenne a homály)... maradtunk a tavalyi színvonalon. ja, és holnap megyek bp-re, vajon ott is találok ilyen cuki méh-lányokat az éttermekben...? (+01.22.)

„funnier rachel mcadams with bigger boobs.”

ahhoz, hogy megértsd a nőket, magadnak is nővé kell transzformálódnod. szeretned kell az ételeiket, a szórakozási formáikat, a tévéműsoraikat. de még így is van rá esély, hogy fogalmad sem lesz, mi a helyes lépés, mitől fognak elolvadni. ekkor csak egy út marad: megkérdezed magadtól, mit tenne most batman? (+01.21.)