„there’s a penis on my minivan?”
azt nagyon kitalálták a castingosok, hogy az erőteljesen túljátszó andy samberg mellé kell valaki, aki kibalanszírozza a minimál csíjével, mert így fog működni a párosuk. több kisebb történet is volt, elkerülhetetlen, ha ilyen sok szereplőt zsúfolna be az őrsre. azért a mosolygáson és kuki-rajzokon túl érdemes mögé nézni a rendőrségi kritikának is, ahogy fontos-apu elsimítja a fia stiklijeit. brooklyn vagy ferencváros - egyre megy... (+10.06.)
„cheating is selfish, and it is cowardly, and there is no excuse for it. the only thing that you can do is punch it in the junk.”
kezdeni kellett valamit schmidt kettős életével, aminek előre tudtuk, hogy nem lehet jó vége. persze csak ilyen romkomos drámára kell gondolni, azért olyan mélyre nem megyünk, csak megszűnik a permanens vigyor egy-két pillanatra. mert azért ellensúlyoznak, ahogy kell, tökön-vágással. vagy winston (megint) tök külön szálával a puccos éttermek elleni harcban. (+10.06.)
„we’re gonna finish our nazi hunt.”
enemy of the enemy of the ene... áhhh... te sem gondolhatod komolyan, jax... sikerült megint úgy megírni az epizódot, hogy folyamatosan kellett felvonni a szemöldököm, hogy ez komoly? / ezt meg merték lépni? / bazdmeg sutter… már a nyitásnál, unser megverésénél, és még az volt a legenyhébb. úgy tűnik, az a döntés született az írói birodalomban, hogy leszarják, hogy még csak az egyharmadánál járunk az idei adagnak, nem kímélnek senkit. hullottak is a karakterek, ezeréves ismerőseink is. akik szerves részének tűntek eddig a show-nak, mégha sokáig csak a háttérben voltak. otto bevégzése kicsit más, elvégezte a feladatát, megszenvedte a klubot (és megformálójának szadizmusát), érezhetően megváltásnak szánták ezt a véget. béke reád, öreg harcos. a marshall ilyen hamari félreállítása megint más ügy, meglepő, hogy ugyanazt a sorsot szánták neki, mint a testvérének, ráadásul ilyen hamar új irány, új gonoszt hoztak be nekünk. ami nem változott, az jax leépülése, nézzétek csak meg az arcát, miközben lövi azokat a kibaszott csótány neo-nácikat. (+10.05.)
„i think you need a 100% sapphic goddess.”
tudom, középiskola, tudom, amerikában fontos, de muszáj ezen a prom-hisztin minden évben átrágni magunkat...? vagy nézzem pozitívan, hogy hurrá, idén már a második részben letudtuk, nem fenyeget a réme, hogy egyszercsak előszedik? vagy annak örüljek, hogy most legalább a zseniális dalokkal tovább lehetett lendülni tina megőrülésén? hogy volt annyira jó a ny-i szál, hogy ellensúlyozzák a bálkirálynős szenvedést? matekozzátok össze, aztán lesz valami. bár nem vagyok disney-kompatibilis (és akkor nagyon finoman fogalmaztam), de demi lovato ennyi alapján szimpatikus volt, nem tudom a nemi irányultságát, de jó az összhang naya-val. csak aztán nehogy ebből is tányértörés meg ajtócsapkodás legyen... (+10.05.)
„you never really know a man until you play cards with him.”
fontos-e az, hogy eredetileg kiről szólt a sorozat? mert most nucky csak egyike a sok szereplőnek, de nem kap akkora hangsúlyt, mint a kezdetekkor. baj-e ez? nem hinném, hiszen a többiekben is van kellő kraft, meg egyébként is, jobban megismerjük ezt a miliőt, ha szélesebb spektrumról merítünk. hisz’ nézzük meg, mennyire mások a capone-testvérek. vagy mennyire számít a vérmérséklet tekintetében, hogy melyik országból érkezett a család. hogy milyen rasszba tartozónak vallja magát (érdekes, hogy míg a kkk ábrázolásában volt némi keserű humor, addig ebben a fordított fajelméletben egy cseppnyi sincs). az már igazán mellékes, hogy ki mennyire bírja az italt, hogyan áll a bizniszhez vagy embertársaihoz, esetleg jó-e kémiából avagy sem... (+10.04.)
„i’m fbi’s most wanted, so go fuck yourself.”
itt egy szép nagy csomó, tessék ray, old meg, ez a szakmád. és ez nem mehet vérveszteség nélkül, még ha van egy többé-kevésbé működő terved is... persze a lövöldözés nagyon is mellékes dolog (közben ez volt a fejemben: áhh, ray-nek nem lesz baja, ő a címszereplő, uuhh, de baszki, van mellette valaki más is...), a lélek-utazás volt most is a fontosabb. a nagy-beszélgetés apa és fia között. a tengerparti beszélgetés após és meny között. terry és a szerelem. gyönyörűen és okosan megírva, persze. szép nyugvópontot találtak a záráshoz (vártam is, hogy kinek az ötlete volt a kamera-emelés, aztán meglepődtem, hogy michael apted-et szerezték meg), innen jövőre bármi lehet, régi bajok, új problémák. majd csomózgatunk, csomózgatunk. (+10.04.)
minőségi dráma kell? kapcsolj a showtime-ra! most sem kellett csalódni bennük, bár a készítő néni talán átverte őket, és kicsit minket is. amikor először olvastam a szinopszist, örültem, hogy csinálnak egy tökös mr.wolf sorozatot, aki hidegen de lazázva simítja el a hollywood-i mocskot. és kezdetben ezt is kaptam, élveztem is. aztán szép fokozatosan ez a vonal elhalványult, és átmentünk kőkemény realista családi drámába. amivel nincs semmi baj, főleg, ha ilyen színvonalon tálalják fel, csak szokatlan volt egy ilyen léptékű váltás. kevésbé szerethető. a szív helyett a léleknek kellett átvennie a szerepet. egyéb szarságok. emiatt volt az egy hónapos leállásom is, mert ezt a lehúzást nem tudtam bepasszírozni a who-darám zárt világába, és nem azért, mert ne tetszett volna, amit láttam. érdekes lesz jövőre figyelni, hogy milyen arányban keverik majd a koktélt. mert mindig lesz mocsok a california-i tengerparton, és mindig kellenek vérprofik, akik eltakarítják a szart. még ha belül meg is halnak közben kicsinyt...
„just thought you needed some fresh air, even if that air is filled with the foul stench of european socialism.”
(mert ki más utálná jobban európát, mint ron fucking swanson. pedig itt is van whiskey és beefsteak, sőt...) a 'hogyan használjuk ki, hogy az egyik színészünk máshol forgat egy szuperhősös filmet' mintapéldánya lett ez a dupla évadnyitó. nem mismásolták el andy eltűnését, inkább chris pratt után cígölték a fél stábot, mert ez a banda külföldön épp olyan vicces, mint a szeretett kisvárosukban. kicsit rá lehetett menni a little different-ekre, kicsit lehetett szurkálni a briteket, jó volt ez így. az otthon-maradottak sem szégyenkezhetnek, működtek a szálaik, nehéz ezt kimondani, még a terhesség ellenére is. azt hiszem, hiányzott már ez az őrület (ami negyven percig is működött, sitcom-oknál ez mindig jó fokmérő). (+10.04.)
„-i’m not a violent person.
-no, you just like fucking little kids.”
a sho-nál megtanulták, hogy az utolsó előtti résznél kell elkezdeni learatni az addigi építkezést, akkor kell bevinni egy igazán nagy gyomrost. a csavar az volt benne, hogy nem is onnan jött, amerről számítottunk rá. sőt, még az első öt perc is mást ígért, hiszen mégiscsak egy hollywood-i híresség halálával kéne foglalkozni, de inkább valami sokkal személyesebb pokolba szálltunk alá. valahol ott volt mindig is a háttérben ez a múltbéli fájdalom, csak elnyomtuk, nem törődtünk vele. azért kell a kábel-televíziózás, hogy őszintén be lehessen mutatni egy ilyen (általában eltusolt) szörnyűséget úgy, hogy a jogos bosszú is elégedettséggel tudjon eltölteni, ne legyen bennünk egy szemernyi bűntudat sem. alámerültünk és megtisztultunk. (+10.03.)
„you can’t fight the technology.”
bírom, hogy a térd-lövések alatt mindig ott az elgondolkodtatni vágyás. aktuális a téma, igencsak, kiadunk magunkról mindent az internet nevű szörnyetegnek, persze, hogy sokan ebben lehetősséget, üzletet látnak. és a hátrányok, a járulékos veszteségek nem nagyon szokták izgatni a fajtájukat. főleg, ha olyan önelégült seggfejek, mint a hetiügyes nagyarcunk. nem is baj, hogy elsütötték vele az idei nem-sikerül-megmenteni-t? de van ilyen, hőseink nem istenek, még bear sem... visszább vettek ms.shaw-ból, vagy legalábbis direkt keretek közé szorították, nyugis irodába küldték, ilyenek, nem kell mindig letépni mindenkinek a fejét. ez egyébként is, inkább ilyen ’láthatatlan gonosztevő’-s epizód volt. amivel újabb gördülő ívet lehetett kezdeni. ha már az hr épp csak beköszönt. (+10.03.)
„a ray of...pure energy ... two terajoules.”
csapat-építés one-o-one. még mindig az alapoknál járunk, de már ezzel a küldetéssel közelebb hozták a srácokat egymáshoz, bár nyitva hagytak egy kiskaput konfliktus-forrásnak. megleptek, hogy nemzetközivé lett a világ, dehát miért csak az usá-ban tűnnének fel rejtélyes dolgok. ráadás 1: megmagyarázták, hogy miért fogták ki dél-amerikát. ráadás 2: elég egyetlen inka templom, és máris kész a kalandfilmes hangulat. btw, a sorozat íze engem a human target-re emlékeztet, lehet, hogy a képregény-alap, lehet, hogy bear hasonló főtémája miatt, nem tudom, de nem baj, mert azt is szerettem. jó volt ma is a tempó, lőttünk és szájaltunk, de azért jutottak percek, hogy leüljenek a srácok csendes beszélgetésekre is. jó lesz ez, vagy jó lesz ez? (hozzám hasonló elvakult rajongók nevében mondhatom: még utalásokat! még vendégszereplőket!) (+10.03.)
„i am detective right-all-the-time, and this is my partner detective terrible detective.”
michael shur megint megcsinálja? a lehetősség ott van benne, emlékezzünk csak vissza, hogy pyrex-nél is kellett idő, míg összeszoktunk, a karakterek és mi. itt is kaptunk egy irodát egy rakás gyagyással, jól el lehet majd dobni a sulykot. ott az áldokuzás volt a plusz gimmick, itt a zsaru-film paródia lesz. nyugodtan tessék lemenni kutyába, úgy fogunk igazán röhögni. (vajon miért mindig egy új arc érkezésével tudják csak megoldani, hogy bemutassák a karaktereket...?) (+10.02.)
„it’s like we’re in a zombie movie. seriously. they move at a slow shuffle, they moan a lot and, if given the chance, they chew your ear off.”
(az idézet az öreg emberekről szól, ugye) na, elkezdtünk nosztalgiázni, kard-ki-kard, egyéletem, egyhalálom, én a poént meghálálom. és volt bőven, szerencsére nem csak azok az ismétlősek, amik már most a könyökünkön jönnek ki. hé patinkin, go packers! (+10.02.)
„the memory of your bare ass will bring me comfort and warmth during the coming nuclear winter.”
igazi klasszikus archer-epizód! sterling és lana on mission, de persze kedvenc titkolt ügynökünk leszarja az egészet, kedvenc nagycsöcsünk meg hisztizik egy sort, aztán mellékesen megmentik a világot a legdemokratikusabb dicső államtól, észak-koreától. és a többiek meg kapnak egy idétlen bé-szálat. minek kéne túlbonyolítani, ami harminchetedszerre is működik...? (+10.02.)
„welcome to tampa, land of money, cunny, and where it’s always sunny.”
milyen fura is volt nucky-t a ragyogó napfényben látni, gyorsan rendeltek is egy kiadós esőt, hogy helyreálljon a színvilág. meg bezavarták egy tipikus mocsár-kocsmába, ha már délen jár. de ugye patricia arquette-et nem ezért az egy részét szerződtették csak...? jól kihasználják az új szórakozóhely díszletet, ha már egy vagyon volt felépíteni, de nem erőszakolják meg a dolgot, természetesnek tűnik, hogy minden társadalmi esemény ott zajlik. hol máshol, ha nem a boardwalk-on. egyre inkább építenek a heroinra is, fura belegondolni, hogy már lassan száz éve mérgezi az emberiséget az a szar. (+10.01.)
„fuck this town. i had to walk at least seven blocks before i could find a store that sold real meat. fucking tofu.”
kemény, alattomos, öv alatti ütések. tudtuk, hogy a két nagyöreg találkozásából jó fog kisülni, de azért csavartak is rajta kicsit. james woods fura ebben a kíméletlen szerepben, de nagyon jó. mickey-t meg nem temethették a gödörbe, az ember nem dobja be az jolly-ját már az első körben. a majdnem apa-gyilkosság lelki háttere is rendben volt, erőteljesen ábrázolódott ray fokozatos széthullása. arról már nem is beszélve, hogy kábéltévé kell ahhoz, hogy komolyan beszéljünk a papi megrontásokról. ...állni kell az ütéseket, be ne dobd a törülközőt! (+10.01.)
„pinche cabezamierda pendejo cabron!”
az egyik legmaróbb humor tud lenni, ha megfelelően gúnyt űzünk egy társadalmi problémából - és erre az archer tökéletes táptalaj. jelen esetben az amerikát sújtó egyik legfontosabb bajról, a mexikói bevándorlásról van szó. mindkét fél megkapja a magáét kedvenc titkolt ügynökünktől és író-gárdájától, mondhatjuk, hogy mindkét oldalon szopás az élet. azért a rajzolók körmére ránéznék, hogy tudnak ilyen dögös csajokat „papírra” vetni... (+10.01.)
„neverland is a place where imagination runs wild.”
tök vicces dolog, amikor az írók reflektálnak a nézői panaszokra, és kimondatják a szereplőkkel a gondokat. mondjuk, hogy a snow/charming páros mitől is olyan baromira optimista...? azt gondoltam, hogy mivel az évad első felébe a neverland-i kalandot ígérték a készítők, koncentráltabb lesz a történet-vezetés, de megtalálták a módját, hogy még két szálon vezessenek minket. nem panaszként, eddig is működött, hogy többféle szerkezetet próbáltak ki. kicsit nehezen helyezkedtem vissza a mese-világba, pedig kellően kalandos volt a tengerrel (és sellőkkel!) való küzdelemmel. megint kezdenek érdekes csapatok kialakulni. és az az izgalmas ígéret is elhangzott, hogy elmossák a jó és rossz cselekedetek közti határt. mert ami sohaországban történik, az ott is marad... (btw, kár, hogy nem tudtak elruccanni kicsit hawaii-ra forgatni, a vancouver-i dzsungel lehet, hogy kiábrándító lesz...) (+10.01.)
„orphaned in april. married in may. pregnant in august. widowed in november. and they say nothing happens in plover.”
(már amikor a híreket hallottam, hogy dennis lehane beszáll a sorozathoz, akkor is csodálkoztam és örültem egyszerre, és most újra ezt éreztem, amikor a főcímben láttam a nevét, korunk egyik legjobb krimi-írója, welldone, hbo!) mindenki megkapja, ami neki jár? aki teheti, a maga javára fordítja az eseményeket, megszerzi a részesedését, feljebb lép a ranglétrán. vagy csak több lesz emberileg. támogatom, hogy jobban foglalkozzunk a mellék-szereplőkkel is, többet halljuk eddie csikorgós akcentusát, szenvedjünk van alden újabb megaláztatásain, próbáljuk rendben tartani mr.white üzletét, és alászálljunk a lélek mélyére richard-dal. mert mind érdekes karakterek. az újak? jeffrey wright visszafogott minimál-játékkal hozza a doktort, jó ellenfél lesz, csak nagyon más, mint tavaly gyp rosetti. plusz már a szövetségi nyomozó-iroda és legismertebb igazgatója is nucky-ék körül legyeskedik. ez is egy nehéz év lesz. (+10.01.)
„tommy’s in a tuxedo, the he-she’s wearing a full bridal gown. un-fucking-believable.”
sztárok a pácban. hollywood már csak ilyen kemény hely. minden nap rettegésben élhetsz, hogy mikor deríti ki egy zugfirkász vagy egy szövetségi ügynök a legpiszkosabb titkaidat. és minden zugfirkász és szövetségi ügynök retteghet, hogy mikor bukkan fel valaki, akinek nem áll érdekében a titok felderítése. bármilyen módszer megengedett, lehallgatás, zsarolás, baseball-ütő, egykutya, hasson. persze nem csak az álomgyárban van ez így, jöhet az ember boston-ból is, a kíméletlenség nem terület-függő. vagy köthető életkorhoz - és egészségügyi problémákhoz. és tudod mi a zseniális? hogy tudod, hogy túlzás ez a mértékű keménység, amit itt ábrázolnak, mégis elhiszed. (+09.30.)
„just one ugly ass hole in the ground.”
219 ember halálának kellett, hogy következménye legyen. a keselyűk egyből köröznek a cia épülete felett, és nem csak a média undorító képviselői, de a nem kevésbé visszataszító politikusok is. mindegy, hogy ki rokkan bele, csak érdekek mentén tudnak gondolkozni. lelkiismeret nélkül. nem úgy, mint az új vezér, saul, aki jól megrág magában minden döntést, aztán a cég érdekeit nézi, félretéve minden emberi tényezőt - ölni kell? oké. hazudni kell? rendben. tönkretenni egy barátságot? muszáj. carrie újabb mélyponton, sok lesz az árulás és vádaskodás a betegség mellé. dana-nak örülünk, hogy jobban van, újra az érdekesebb tinik szűk csoportjába tartozik. bár más lesz így a dinamika, hogy brody jelenleg még nincs, de amikor felbukkan, akkor is új funkciót fog betölteni, public enemy number one. viszont még így is nagyon be tudnak húzni, főleg amikor előkerül az a gyomorszaggató feszültség, ami annyira jellemző a sorozatra. let’s jazz! (+09.30.)
„ermine muffs on winter nights.”
a previously-t elnézve jöttem rá, hogy milyen mozgalmas volt a tavalyi évad. idén, szokás szerint finoman kezdtünk, még csak most vettük le a kabátot a ruhatárnál, ez az első italunk, hova siessünk. fel kell venni a sztepp-táncosok ritmusát. ez nem azt jelenti, hogy a zseniális korfestésen kívül más nem történt. indítottuk a felújított lokált, békítettük a nagykutyákat, kipróbáltuk a néger-módit. és richard véres bosszú-hadjárata búvópatakként szelte végig az epizódot. egy-két új szereplő is beköszönt már, csak hogy még nagyobb legyen a tabló. csak a sok karakter között el ne felejtsük, hogy is kell leírni a leghíresebbek nevét. c-a-p-o-n-e! (+09.29.)