soroló

„when somebody truly loves you, they can never move on.”

kellett még egy rész, hogy elmélyedjünk a szereplők lelkében. hogy megismerhessük az itteni világ végtelen és örök szerelmének történetét. hogy hagyják naveen-t csúnyán nézni kicsit (amilyen cukor az életben, biztos nagyon élvezi, hogy mocsok lehet). közben persze eljutottunk á-pontból bé-pontba, miközben mesés események is siklottak a lábunk alatt, ahogy az egy mesébe illő. és persze további téglákat raktunk az alapba, hogy mindenki alig várja majd, hogy megnézhessük a nagyon angol bubi-srác szörnyű tetteit és szívszaggató szív-törését. (várj, köszörülök a torkomon, mert ez ironikusan hangzott, pedig nem annak szántam...) (+10.19.)

„ms. watkins has already proven herself practiced at the art of deception. she’s beginning to remind me of you, mr. reese.”

jogászok, ügyvédek és ügyészek - borzasztó veszélyes népség, sosem tudhatod, mikor vernek át, annyi ideje folyik hazugság a szájukból, hogy sosem hiheted el, amit mondanak. rá is játszanak ma erre az írók, beintegrálják a szokásos keringőkbe, elkövető vagy áldozat. plusz egy zseniális jelenetben rögtönítélő bírósággá alakulnak a srácok, akiknél még tiltakozni sem lehet egy szigorú elutasítás nélkül. bear meg megkapta a coldopen-t. így kell ezt. (+10.19.)

„-to you.

-and to the ginormous, dead fat man who brought us together.”

kezdenek belejönni az írók, egyre bátrabbak, vagy csak új szállítmányt hozott a dealer... feszegetik a határokat, hogy meddig mehetnek el (hulla-szex! bél és vér!), végleg rászabják a karakterekre a kiskosztümöt. jól áll! (+10.19.)

„louisiana swamp is full of spanish moss and alligator dung. amazing healing properties. mother nature has an answer for everything.”

még az amerikai foci rajongásom előtt, amikor a saints miatt alámerültem a neworleans-i kultúrában, mindig ez az aligátoros/mocsaras lápvidék képe volt előttem, amikor a városról hallottam. így hatalmas vigyorral néztem már a nyitó-jelenetet is, fantasztikusan összesűrítve hozták ezt a pillanatot. később rátértünk a történetekre is, nagyon működnek már itt az elején a bosziskodások, az igék mormolása, a más állapotban kántálások, a varázsvilág. a buszos/erőszakolós szálból bizarr frankeinstein-lovestory kezd formálódni, egyre több nőszemély bukkan fel a múltból, itt bizony halhatatlansági verseny lesz. kellően gusztustalan, kellően szexi, kellően fülledten louisiana-i. (+10.18.)

„nick’s body is so soft, it should absorb sound.”

ha nagyon utálod, hogy egy párral kell együtt élned (főleg friss szingliként), vesd be a pszichikai hadviselést, könnyen célt érhetsz, ha összezavarod a fejüket... legalábbis schmidt szerint, és ez így van rendben, így vicces, voltam én is kollégista, tehát pontosan tudom mindkét oldalról, hogy milyen az, amikor összejövés van egy kis közösségben. egyéb tanácsok a rész megnézése után: ha tényleg a macskánkat akarjuk egy kis dugáshoz juttatni, azt érzékeltessük határozottan. és sohasohasohasohasoha ne vicceljen senki a merevedési zavarral! (+10.18.)

„samcro’s future is in pussy, not bullets.”

romeltakarítás. jackson eddig is tudta, hogy a tetteinek következménye van, ez csak egy újabb strigula volt. ha csak a bővített klub-gyűlést és a nagybeszédet nézem - már megérte a robbantás. hoztak vissza valamit a régi nyugis hangulatból. de bobby visszatérését is egy elégedett mosollyal nyugtáztuk. kell az erősítés charming-ba. kétségtelen, az a srácok szerencséje, hogy egy lelkiismeretes serriffük van a városban. bár, ha azt nézem, sok mindenből ki tudnak jönni pozitívan enélkül is, korrupt zsaruk sem árthatnak nekik, ahhoz túl sok a tökük (kellett a vigyorgós befejezés, na). örültem, hogy a tranny is visszatért, főleg, hogy a múltkori humor helyett most drámát kapott - walton goggins meg nem fog kapni lófaszt sem ezért a parádéért. hát nyaljátok meg, bő nyállal... (+10.17.)

„i’m randy magnum, local emmy-winning cameraman and nationally ranked pro kitesurfer.”

nobody does is better, just archer! mert lehet, hogy ő az a kém, aki az alkoholt szereti, de azért egy bond-gonosz víz alatti lakhelyével még simán elbánik. sőt, még egy apokalipszist is túlélne, hogy kottyanna meg néhány perc a jeges vízben csupaszon... hmmm. cheryl őrületével sem foglalkoztunk még ilyen komolyan sosem, ahogy gondolom lana jövőbeli kis porontyát sem fogjuk félvállról kezelni. ha meg igen, majd legurítunk néhány fütyülős horatio-t, és leszarjuk az egészet... (+10.17.)

tény: az archer még mindig az egyik legviccesebb dolog a tévében. tény: simán eltologattam a nézését, ha nem volt kedvem. tény: ha végre sikerült rászánnom magam az elindításra, mindig jól szórakoztam. tény: mondhatjuk azt, hogy tartja a színvonalat. tény: mégis valahogy érzékeltetnem kell ezt az érzelmi hullámvölgyet. eredmény: tetszett. az ügynök jó szolgálatot tesz, csak néha nehezen fókuszál a másnaposságtól.

„you speak any german?”

eddie halála rányomta a bélyegét az egész epizódra. az várható volt, hogy nucky-t megviseli majd a szomorú história, hiszen nem csak az inasát, hanem a legbelsőségesebb barátját is elveszítette. de eli is megzavarodott egy kicsit, ő a családi oldalról közelíti meg a dolgokat, ezért zuhanhatott meg a tények fényében. és már el is felejtette az ember, hogy idén fontos feladatok is voltak bízva a szerencsétlen poroszra, amik most problémát jelentenek thompson-éknak. még jó, hogy van egy kétszínű ismerősük, aki segít. várható volt, hogy két szál is dugással végződik, úgy tűnik a ’20-as években mindenki a falhoz szorítva szerette... még jó, hogy a kicsit visszatérő margaret-et nem csinálták meg ott az étterem közepén... szépen formálódnak a szálak, a tampa-i ügy, az fbi fenyegetettség, nem sietünk sehova, amíg ringat a zongora. (+10.16.)

„you know what the kiowa do to strangers? they like to set fires. fires to your hands, fires to your face, fire to your chest.”

méghogy az amerikai futball kőkemény és veszélyes sportág... pedig a helyi lakosok ennél sokkal durvább dolgokat is űztek. veszélyes, amikor eltérő kultúrával üzletelünk, mert könnyen félreértés vagy félrefordítás lehet a dologból, akkor meg kész a baj. hangulatos volt a kezdés az erdei lakkal, a fura vendégszereplővel, aztán a vidámság helyét átvette a komolyság, de azért egy csepp napfény megmaradt ebben a rohadt sárban, mert istennek is van humorérzéke. meglepő ez az istenkeresés, ami búvópatakként bújt elő a sorozat testéből, majd meglátjuk, mire akarnak kilyukadni. csak azt tudnám, hogy hogy tudják elviselni ezt a cuppogó trutyit nap-mint-nap. vagy hogy egy ember hogy bír kielégíteni három asszonyt – főleg, ha az egyik még szakállas is... (+10.16.)

„hey, slump, you’re about to get nailed by the jake hammer.”

a vígjáték-szerzők konyhája tök minimál lehet. mert az ilyen sorozatok írásához sem kell sok, hogy röhögésre bírják az egyszeri nézőt, néhány ütős egysoros, pár mini-történet, ami fut párhuzamosan, esetleg egy fosó madár. só, bors, paprika, minek cifrázni...? (+10.16.)

„they’re not people and they’re not pets. don’t name them.”

az írók valami ilyesmit szoktak megálmodni tipikus évadkezdés címén. kicsit ugrottunk, úgyhogy vázolódnak a változások, üdvözöljük a régieket, köszöntjük az újakat, hagyjuk, hogy újra belénk ivódjon a hangulata. hogy kicsit még csoszogjon, mielőtt lábra áll, és futni kezd. benne volt a sorozat teljes kettőssége, egyrészt csorgott ránk a gusztustalanság és hullottak a z-k - az égből is. ugyanakkor rick különbejáratú pokoljárásával a moralizálás mezején is jártunk kicsit. vége a nyugodt napoknak, elfoszlott a béke szigete, hát vegyük kézbe a katanát néhány hétre, és abároljunk szorgalmasan. (+10.15.)

„it was your ludicrous explanation that you’d been searching for proof of this place, this... ’wonderland’, where you had miraculous, strange, and terrifying adventures.”

az ember megengedőbb a spinoff-okkal. mármint ha szereti az eredetit, és a testvérben érzi a hasonlóságot. néha elég egy kikacsintás, néhány hanyagul eldobált utalás (jelen esetben storybrook-ban jártunk mintegy kettő percig), és azt mondja, oké, nézzük. az jó, hogy nem a könyvet pöfékelik fel újra, elég lesz (az anyasorozatra egyébként is jellemző) flashback-ekben megnézni az első kalandokat, inkább csavarnak egyet, plusz behoznak egy teljesen más mitológiát is, mert talán így érdekesebbé lehet tenni (nem is értettem az első híreknél, hogy hogyan fog naveen anders újra arabot játszani, de megoldották). kicsit még fura az egész, a verekedős jelenetek kifejezetten idegenül hatottak, még nem markánsak a gonoszok, még néhány óra programozói munka ráférne a látványvilágra, de van benne valami, amit talán működőre lehet formázni. a főszereplő lányka is pont ilyen potentát, tessék élni ezekkel a lehetősségekkel. (+10.15.)

„eriksens send thank you notes. it’s the one thing that we always do! we even have a family saying about it. ’lick it, before you stick it!’”

tudjuk már jól, hogy a mother a ló túloldalán működik igazán. most is hogy eltúlozták a nászajándék miatti hisztit, de barney szakítása a családdal sem volt semmi. egy tökéletesen ropogósra sült, csillogó feltéttel és szájban olvadós sajttal borított pizza mellé ideális... (+10.15.)

„just an anonymous stranger with two bullets in his gut.”

hát visszatért brody - és egyáltalán nem úgy, ahogy számítottunk rá. és most nem a kopaszságára gondolok. kiszolgáltatottan, újra (kvázi) fogságban, kezdődő függőséggel. egy idegen országban, bábel közepén (kitűnő döntés volt, hogy a spanyol és arab mondatokat nem feliratozták, kirúgva így a mi lábunk mellől is a mankót). fura döntésnek tűnhet viszont, hogy fél órát kizárólag rá szántunk, de szerintem kellett ez, az eseménytelensége ellenére is simán elpörgött nekem. utána meg jól párhuzamosítottak carrie-vel, ahogy mindkettőjüket egy reménysugár útjából lökik vissza, és mindketten a tompulást választják, de mi mást tehetnének. sosem voltunk még ilyen mélyen a gödörben, izgalmas időszak ez. (+10.14.)

„i guess i’m asking... if you like to watch. because if you do... you can watch me.”

trouble in paradise, already? a kurvák mindig őszinték, szóval, ha ők azt érzik és azt mondják, hogy mr.masters fura, akkor igazuk is van. meg sem próbálják jelenleg még megszerettetni velünk a főhőst, inkább először elviszik ebbe a durcás kisgyerek irányba. dehát tudjuk, mivel lehet a legjobban oldani a frusztráltságot... igaz, nem árt, ha megvan hozzá a megfelelő személy, férfi, nő, vagy ami jólesik. illetve találtok olyan érzékeny pontokat, amik mindkettőtöknek jól esnek. mert abból csak kínos kavarodás lesz, hogy ki hova rakhatja. (ja, és ahhh, milyen főcímet csináltak már, ismét a jóízlés határára vitték az ízléstelenséget. btw, kettő darab mell volt, nem is kell több, főleg, ha a rész legerotikusabb pillanatát msr.masters szállította talpig selyem-hálóruhában.) (+10.14.)

„things are exactly the way they were back in 1817, except, you know, women and minorities can vote, we have indoor toilets, and we no longer burn widows for learning arithmetic.”

változás? kell ez nekünk? és még csak nem is a piszkos eagletown-iakról van szó, ők egész rendben vannak, jól működnek együtt az ellentét-párjukkal (vega-ron! miszpicsa april!), inkább a megszakadó kapcsolatok azok, amik félelmetesek. leslie remekül hozza az emiatti bekattanást - olyan leslie-sen. (+10.14.)