soroló

„you think this is the first time that i’ve heard about the „chicken”? it’s popular fiction. it’s like global warming or female ejaculation.”

pedig olyan nyugodt vasárnap reggelnek indult... újabb és újabb börtön-szubkultúrákat és tevékenységeket dobálnak be nekünk, szerencsére. hősnőnk egyre nyúzottabbnak néz ki, és nem hiszem, hogy látnánk már a medence alját. (most megint nehezebb írni, mert viszik szépen tovább az apróbb történeteket, nagyszerűen, de nem lehetett érezni valami vezérelvet, amire felfűzhetnél. egyedül a por elleni maszkot ismertem fel párhuzamként. vagy én nemi figyeltem eléggé...?) (p.s.: normális karaktert taryn manning-nek!) (+11.09.)

„turning touches the stubbornness in some people.”

nem gondoltam, hogy erre utal a cím, és minden általános utálatom ellenére érdekes belegondolni, hogy ilyen körülmények között csinálja végig carrie a küldetést. félrerakva a kételyeimet, ez egy csattanós válasz volt arra az egyre hangosabb véleményre, hogy leeresztett a sorozat. újra itt a csavaros macska/egér játék, az egymás ki- és átjátszása, a kikérdezések hideg kegyetlensége. mindezt feldobja a múltbéli összefonódás, mert bizony a kínzó emlékektől nehéz szabadulni, még az olyan múltbéli róka sem vonhatja ki magát a hatása alól, mint saul. fájó pontok, kémkedős feszültségek, véres tanulságok, perszonális színesítések. ez az igazi homeland, kik is azok a brody-ék...? (+11.07.)

„i take full responsibility, and i may be suffering from short-term memory loss and i don’t know why, so can you please just cut me some slack?”

összetett epizód volt ez, mert nem csak megismertünk egy újabb szomorú sorsot, de többről is hallhattunk még szóban. mélyebbre áshattunk a börtön lélek-tanban, ahogy rövid időn belül másképp kezd el működni az agy. kulcs-téma volt a kiszabadulás is, különböző fázisaiban és a reakciókat a nagyon várt (és bizonyos esetekben nem várt) eseményre. és hát a mindennapi foglalkozások hátulütőire is jutott némi lámpafény. nem kérdés az összetettség, de az sem, hogy továbbra is magas a színvonal. (+11.07.)

„there’s no point in playing shy, baby. you’re home.”

az a jó, hogy tudjuk, hogy valós élményekből írt könyvből készült a sorozat, mert így fenntartások nélkül elhisszük a túlzásait. hogy nincs ajtó a wc-n. hogy az őr szopásért mindent elintéz. hogy ennyi mindenre kell figyelned, ha nem akarsz magadnak rosszat, vagy még rosszabb, egy szerelmes koloncot, aki nem felejtette el a természet ősi rituáléit, és vizelettel jelöli meg a területét. és jön mellé a dráma is. amikor rádöbbensz, hogy az apró dolgok mennyire hiányozhatnak, ha megvonják őket. és persze ma is mélyebben megismerhettünk egy elitélt-társat, végre megtudtuk, hogy egy jól láthatóan ex-férfi mit kereshet egy ilyen helyen -és persze a nem hagyományos életútját is felvázolták (extra adag édességként kaptuk meg hősnőink megismerkedését). egyre szerethetőbb, hé! (+11.05.)

„how am i supposed to prison-fight an old russian lady with back problems?”

én megelégszem, ha ez lesz a rend, minden részben egy problémát oldunk meg, minden részben egy karaktert ismerünk meg jobban. jól levezetődött a túlélési ösztön kialakulása, a benti viszonyokba való beleszokás, és a megoldáshoz vezető út múltbéli megtámogatása. a másik oldalról jó volt az orosz kultúra, illetve kultúrálatlanság bemutatása. (örömteli, hogy a vidéki munkához három sorozatot hoztam magammal, és gondolkozás nélkül erre böktem fáradtan, és nem a félórásra, mert akartam látni a folytatást.) (+11.04.)