soroló

„-the gods favor him. and bless us as well.

-they piss upon us and you welcome it as cooling rain.”

juno pinájára, mekkora epic kezdése volt már a résznek! persze tíz percnél tovább nem lehetett tartani ezt a tempót és durvulást. ez várható volt. azzal viszont csavartak egyet a meneten, hogy maradtunk a városban, nem követtük a menekülőket. és szavakkal / cselekkel folytatták a sokkal finomabb küzdelmet. középpontba kerültek a rómaiak, és haver, ha azt hitted, hogy az eddigi ellenségek kemény diók voltak, akkor mit szólsz crassus-hoz? caesar megújulva is érdekes figura, a cinizmus hiányát keménységgel pótolja, ugyanakkor végre nem egy terminator, ott az emberi oldal is benne. a csajok is fontosak voltak ma. és most nem csak a vénuszként vízből kiemelkedő alakjukra gondolok. bár nehéz a sok szemérem-domb után nem farokkal gondolkozni... (u.i.: gannicus-t minden sorozatba!) (+03.10.)

„you are her creepy, pack-rat, hoarding grandmother.”

nem először teszem fel a kérdést, de baromira furcsa: amerikában tényleg ekkora probléma a gyűjtögetés?! meglepően komor és drámai epizódot prezentáltak nekünk jim-ék, mintha nem akarták volna elviccelni a ragaszkodás és bűntudat témakörét. és az a jó az fx cuccokban, hogy simán belefér, ha nem akarnak viccelni. (+03.10.)

„the destructive criticism”

ezek megszeretették velem maggie grace-t! és nem csak a farokállító szépségével. szép teljesítmény. azért volt hatással rám a rész, mert szeretek magamra íróként tekinteni (annak ellenére, hogy a hihetetlen lustaságom megakadályoz abban, hogy komolyabb dolgokat letegyek az asztalra), így szörnyű volt átérezni, hogy mennyi küzdelemmel jár, ha kipréselsz valamit magadból. de az sem egyszerű feladat, hogy ráébreszd a szeretteidet, hogy rossz úton járnak. (átkötésből ötös? na, légyszi, ne kelljen átírnom még egyszer...) (+03.09.)

„fear the goat from the front, the horse from the rear, and man from all sides.”

vissza is adtam volna a junkie-igazolványomat, ha nincs nagy verseny az évadzáróban. ad némi megnyugtató lezártság-érzetet, egy kis vigaszt, ha már így alakult a sorozat sorsa. old egy kicsit a hangulaton. felemel az érzelmi hullámvasút tetejére. feszültséggel tölt el. ez utóbbiból nem volt hiány egyébként sem, gyilkos keringőt jártunk ace körül. és ha már besokalltunk volna a fojtogatásba, akkor jöttek az emberi pillanatok, amikor kiderült, hogy az érzelem-mentesnek tűnő tréner vagy a nyugodtság látszatát mutató öregember törékeny lelkek. szép győzelem volt, minden érintetnek gratulálok. (+03.09.)

hangulat és minőség. oké, letudtuk a közhelyeket és az ezerszer lerágott csontokat. de azért nehéz bármit is írni az értékelésben, mert ennek a sorozatnak tényleg ezek az alap építőkövei. persze, voltak nagyszerű és izgalmas karakterek, zseniálisan mutatta be egy sokak számára idegen és furcsa világ minden aspektusát. de nem akartak a nagyívűség csapdájába esni, mindenféle világmegváltó történettel ámítani, inkább maradtak a földön állva. megmondom azt is, miért nem tudok rá maximális értékelést adni, annak ellenére, hogy végig egyenletes volt a színvonal, jó magasan. de. ahogy már ez előjött korábban is, nehéz étel, nem lehet habzsolni, meg kell rágni, ízlelgetni kell, magával kell ragadnia -és ezek nem azok a jelzők, amiket egy igazán szerethető sorozatra aggatnék. egyszerűen érzelmi alapon adom át a második helyett, a tetszett-et. persze ez nem azt jelenti, hogy ne néztem volna hosszabb távon még nagyon sokáig. most megyek, és szomorúan dúdolom a massive attack főcímdalát.

„i don’t give a fuck what you think, mike, what you do. you got the one pass. there will be no blood.”

lassan, ujjanként lehúzzuk a csipkekesztyűt, nincs már rá szükségünk. vége a finomkodásnak. egyből az elején véres test-darabkákat szórunk a tengerbe. aztán egy ló megmutatja az igazi erejét. ace besokall a sok háttérben zajló szervezkedéstől, és szemtől szembe megy az ellenségnek. a nyomasztó hangulat mellé beúszik a ’valami nagy közeleg’ érzése, harangozzák már be nekünk a nagy derby-t. remélem egy lórúgással felérő finálé ajtajában kopogtatunk most. (+03.09.)

„papa woody, the famous spirit of the forest who pitches his tent deep in the bush.”

pont múltkor elmélkedtem, hogy az amerikainak mennyi kis ünnepük van, és lám, itt a bizonyíték. a sok mai flessből is kiviláglott, hogy ha mélyen belegondolsz, a két fiatalnak nem volt irigylésre méltó gyerekkora. de elő tudják adni úgy, hogy mosolyogj a szomorúságokon. arra kíváncsi lennék, hogy előbb beleírták a 90210 poént, és utána szerződtették le luke perry-t, vagy fordítva... (+03.09.)

„nothing more american than a second chance. or a third or a fourth.”

gyermekekért küzdési projektek mennek nagyban. ezek persze drámával járnak együtt, fionának nem kell sokat gondolkoznia, mivel is bizonyíthatná, hogy frank egy fasz, és mindig is az volt. de látod, hogy milyen boldog a gyerekekkel, ennyi könnyebbség jár csak neki az életben. de sheila is csak az igazi családja szeretetében bízhat. írjak a durvulásokról is? gyermek-munka, szemleragasztás, hullarablás, pucér segg, fullba mutatott fasz, kell még? chicago legalja, mint mindig. (+03.08.)

„you be a babysitter, and i’ll watch my barn get put on the facebook.”

az egy tök jó pillantat, amikor már nem arra gondolsz, hogy mire fogod felfűzni a mai epizód-értékelődet, hanem magával ragad a rész hangulata és elmerülsz benne. egyébként a kettősségről akartam írni. hogy voltak ma visszaesések, újra szerencsejáték, lóvásárlás, szolid udvarlás, ugyanakkor új elemekkel is gazdagodtunk, meglepő rosszfiúskodással, bűntudattal, szülői érzésekkel, vagány szexjelenettel. a rendező is kicsit másik végéről fogta meg a kamerát, ötletes szögekbe helyezve a technikát. (+03.08.)

„bingo is my name.”

tök jó, hogy összekötötték a két hasonló fájdalmat elszenvedő ryan-t és anne-t. ma együtt örülnek és együtt borulnak ki. együtt kezdenek új utakon járni, és együtt oldják fel a giccset is. egyébként a morcos de szerethető leszbivel akár össze is köthetnének, én is intelligencia alapján mérem a csajokat (sajnos vagy sem, mindenkire opcionálisan rábízom). (+03.08.)

„sell my soul... you can’t sell something that you only rent.”

még csak néhány perc telt el, és máris egy hatalmas dákó lengedez az arcunk előtt... kellett ez a jeannie-s szexvideó-ügy, mert különben csak marty meghasonlása és mélyrepülése maradt volna nekünk. meglepően sok szakma és minimális magánélet. és persze ismét nagyszerű rendezés. (+03.07.)

„i’ve heard people describe actors as, ’oh, what an amazing actor. could cry on cue’. i’ve never met a woman who couldn’t cry on cue!”

hehe, jim kosztja a színészeket, személyi edzőket, de a legjobban a casting-osokat. keményen kapják az arcukba az ausztrál bránert… mindehhez nagyszerű asszisztens az újra feljövőben lévő andy dick is. és akkor most még egyszer, több eredetiséggel... (+03.07.)

„what is more cuter-us than your uterus?”

ann a középpontban, és még az sem zavar, hogy esetleg bosszantó terhes-szál lehet a dologból, vicces volt ez a sperma-hajhászás. de a többiek sem adták alább. az ételmérgezéses fetrengés is klasszikussá fog nemesedni. april leslie-verziója meg csak rémálmaimban jöjjön elő... (+03.07.)

„we need that rifle.”

hazatérés! nem is gondoltam, hogy ilyen közel járunk a kiindulási ponthoz, de sebaj, belefér ennyi térkép-hamisítás. főleg, ha ilyen hangulatos epizódot eredményez. nem kellenek mindig a nagy ellentétek, az alantas ijesztgetés, nem kell mindent megmutatni, nagyívűnek lenni. elég egy meglepő visszatérés, egy megrázóan személyes dráma, egy kis építkezés. hogy újra belénk marjon, mennyire is hideg és kegyetlen ez a világ. nem sok emberség fér bele. mert ha túl jó vagy, meghalsz. ha túl rossz vagy, meghalsz. de a gyáváknak nincs menekvés. éljen a filler ereje! (+03.05.)

„you killed my mother!”

két borzasztó születésnap története... egy kis snow/charming belefér, múlt héten úgyis bivalyerős epizódot kaptunk, elcsúszik majd ez is, maximum gwyneth holder-payton szép képeit nézegetem majd -gondoltam kezdetben. lassan csordogáltunk is, gyerek-snow leckét kapott, hogy vegyen vissza az arcából, sétáltunk ny-ban, szomorkodtunk snow-anyu miatt, és sokat beszéltünk a tőrről. aztán hopp, jött a tempó-váltás egy hook-belépővel, és máris kidörzsölte az álmosságot a szememből. bár egy tipikus ideiglenes gonosz-győzelmet kaptunk (félidőben: 2-0), inkább arra az aspektusra kell figyelni, amikor az abszolút jó meginog, valami olyanra vágyik, ami az unalmas (hó)fehér karaktereknek nem adatik meg: édes bosszúra. ezért, a szál-összefűzésekért és a felébresztésekért jár a pont. (+03.05.)

„i need a real man, who can express his feelings, and i need a different mouth on my mouth. to erase that mouth.”

kap-cso-la-tok! mindennek az alapja minden szinten. egy barátságot ünneplő party is lehet a barátság próbája. vagy egy fájdalmas szerelmi seb újbóli feltépése. vagy egy hibásan működő férfi-ember karjaiba menekülés a tagadás-fázisban (kevin!). a végére legalább a barátság-gubancot kibogoztuk. shalom! (+03.05.)