„oh, everybody acts like i’m nuts. i’m not nuts, i just want to feel it all.” (fiona apple)
(el tudom képzelni, hogy zajlik egy lena dunham-féle casting: ’melyik sármos férfiszínésszel is óhajtok most kavarni egyet...?’) az évi kötelező hannah-központú epizód? kicsit olyan volt, mint egy rózsaszín lányregény, gazdag jóképű orvos kikeféli a lelket is szegény lánykából, how original. rajta volt ez a máz egész a lelki öklendezésig, ami viszont nagyon nem olyan volt, mint az olcsó füzetekben. a szomorú zongorás végtől meg woodyallen-hangulatom lett, de hé, hát úgyis newyork-ban vagyunk már, egy csapat neurotikus gyűrűjében, nem? (++01.14.)