„i’m in news, you moron. i don’t have to prove it, i just have to print it.”
két klasszikussal kezdeném: ’a tudás hatalom’; illetve: ’there’s no news like bad news.’ (elliot carver). a média-mogul, aki mindent tud, aki mindenkit sakkban tart. ha már átteszünk egy történetet a jelenbe, azt csináljuk igazán aktuálissá. és mégis volt egy pontja a történetnek, amikor elhitették velünk, hogy mégsem ő az epizód gonosza. és itt jön a képbe a moffat-faktor, amit sokan képtelenek elfogadni: ez a faszi egy jóindulatú pszichopata, aki képes teljesen váratlan húzásokra. még akkor is, ha ügyesen kifarol belőlük, de valahogy nála mindig könnyen jön a wow-faktor. felépíteni egy új karaktert és megszerettetni a nézőkkel, majd teljesen kifordítani őt? persze, miért ne. becsajoztatni sherlock-ot? hogyne, kérlek. az eddigi kedélyes hangulatot komorba fordítani erre a részre? csak nehogy minden új alakuljon, ahogy vártad volna, mikor lenyomtad a play-gombot. és annak a legjobb, aki szívesen vesz részt az elmebajos játékában. btw, elme, örülök, hogy hagyják az absztrahálós képességünket kibontakozni azzal, hogy egyre jobban belemerülünk az agyakban zajló különleges folyamatokba. intelligenciára vall. (++01.16.)
(ehh, máris meg kell küzdenem az évad-írással, igazságtalanok ezek az angolok...) a sorozatozás egyik nagy kérdése: jó-e az, ha fókuszt váltanak, ha egy picit más úton indulnak el, mint amin előtte jártak, tudja-e majd követni a nép ezen az ösvényen is? persze korántsem olyan drámai a helyzetünk jelen esetben, mint ahogy sokan állítják, nem a sötét erdőbe menetelünk mindahányan. persze, tény, hogy másabb volt az évad, mint az eddigiek, az első az újdonság varázsával és a karakterek közti kémiával vett le a lábamról, a második úgy él az emlékezetemben, mint egy angol buldog, ami letépte a fejemet, miközben továbbra is élvezettel néztem a karakterek közti kémiát is. és most itt a harmadik kör, amiben a karakterek közti kémia került a középpontba. oh, wait... szerintem bátor húzás volt apró módosítgatásokkal egy új pályára állított sherlock-ot elénk rakni, és itt most elsősorban a karakterre gondolok, aki még mindig egy jól funkcionáló szociopata, mégis színesebb lett az érzelmi telítettségtől. amint láthatjátok, én eddig sem a nagy rejtélyes nyomozás miatt követtem a két jóbarát kalandjait, így nem is panaszkodom, hogy háttérbe szorult ez a vonal. két rész piszkosul elszórakoztatott, a harmadik meg a csavarjaival és bátorságával nyűgözött le, tehát nem kérdés, hogy a csalódás faktort kizárhatjuk az ügymenetből. nagyontetszett. aztán nehogy megint két évet kelljen várni, srácok, mert hiányozni fogtok... (kacsint)
