„the famous tre cime di lavaredo”
ááh, egy vonatos rész, azok jól szoktak gurulni, gondoltam kezdetben. aztán inkább egy másik síneken közlekedő jármű jutott eszembe, tudjátok, amilyenek a vidámparkokban száguldoznak. jól megcsavarták az alapfelállást ezzel az időben ugrálással. gondoltak azokra is, akik nem elég figyelmesek, ezért jól elhelyezett pontokat kaptunk mankónak. én szeretem, amikor több szögből látunk dolgokat, amikor egyre több információt kapva kell összerakni egy eseményt, ha mások agyfaszt kapnak a non-linealizmustól, hát csá, kapcsoljanak el. az érzelmek terén is dobáltak minket az egyik kanyarból a másikba. röhögcséltünk a beszólásokon, a beépülős karaktereken, végre itt is kipipálhattuk a stan lee shot-ot, erre néhány verekedéssel arrébb már ott leselkedett ránk a dráma. persze, képregény, de azért gonosz dolog egy hónapos szünet előtt ilyen befejezéssel elköszönni. (++02.07.)