„we don’t always know the people we fuck, do we?”
a gyász feldolgozásának vannak kifejezetten veszélyes módozatai is. főleg, ha ez düh-kezelési problémákkal jár. nem biztos, hogy jó ötlet egyből belekötni a nagyobba. nem biztos, hogy kifizetődő légy módjára beköpni a hentes húsárúját. de az biztos, hogy nekünk nézőknek piszok szórakoztató. akkor is, amikor köcsög neonácikat ütnek/vágnak. akkor is, amikor drog-mentesítik a srácok a környéket. akkor meg pláne, amikor job-ot képernyőre engedik, és nem tesznek lakatot a szájára. kemény dolog volt proctor-ra ráereszteni a szervet, de máshogy nem lehet egy ilyen lelketlen vadállattal. a drámai szálat még nem minősítem, megvárom, hova akarják kifuttatni. (++02.24.)