„the medicis do not run, signor da vinci. we will fight until our last breath.”
az ember megnéz egy ilyen kezdést, és megbocsátja, hogy tavaly év végén olyan otrombán hagyták állva. ennél sűrűbb nem is lehetett volna a nyitány. kaptunk egy jövőbe transzportálló kezdést, amit most nem bántam, mert végre megkaptuk délamerikát pár perc erejéig, idén most már biztos eljutunk odáig, nekünk jó lesz ez, a hőseinknek kevésbé. kaptunk egy forrongó firenze-t, ahol látványosan szállhatott a kamera a felhevült események között, lehetett bevetni tömeg-statisztákat, lovas-kardozást, egri nőket. kaptunk egy határozott asszonyt, aki letépi a tökeidet (szó szerint), ha ellenszegülsz neki. kaptunk sok látomást, hogy ismét elemeljenek minket a történelmi (avagy maradi) nézettől. és kaptunk egy új leo találmányt, mert az orvostudomány számára is hasznos volt ez a zseni. egy vásári forgatagban nem kapkodja jobban az ember a fejét, mint itt, erős kezdés, most már csak hét hasonlót kell lerakni az asztalra és nagyon elégedettek leszünk a végén. (++03.25.)
