„slade’s whole plan was to take everything from me. he did. he wins.”
ismerjük a japán legendákat a kamikázék-ról, akik feláldozzák magukat a hazáért, a császárért. és valami ilyesminek képzeljük a hősöket is, akikben vannak olyan értékek, amikkel felülemelkednek a saját életük féltésén. csak a japánok a rossz oldalon álltak, azért nem érezzük hőstettnek az önfeláldozásukat, vagy nem is voltak hősök...? abban a fázisban járunk, amikor tényleg ott lebeg felettünk, hogy győzhet a gonosz. addig ütötték olvier-t, amíg meg nem tört a csapások alatt (fizikailag, pénzügyileg, lelkileg). de persze mikor számítson az ember a barátaira, ha nem akkor, amikor már készül mindent feladni. szép küldetés lesz ebből, brutális túlerőben az ellenfél, ki kell kecmeregni a mélypontról. meg kell menteni a várost. önzetlenség kell és nem önfeláldozás. (ejj, kivenném a vágók kezéből a hattori hanzo pengét, keményen lecsaptak ránk a végén...) (++05.02.)
