„you’re a sly little swordsman for a painter.”
egy hosszú utazás után az ember nem tudhatja, hogy mire megy haza. mert nem biztos, hogy csak ő maga változott meg az út alatt. jól érzékeltetik, hogy nem két nap alatt érték el az itáliai partokat hőseink –csúnya világ lett, annyi szent. talán jobb is így, hogy nem láttuk a szörnyűségek eszkalálódását, csak a mélypontját. a zsoldosok tanúbizonyságot tettek kulturális magasrendűségükről, szétbasztak mindent, amit csak értek, az épületet, a berendezést és a személyzetet egyaránt. így hatalmas elégtétel, amikor leo-ék nem hagyják magukat, és amikor a szívből megsajnált signora bevégezheti a bosszúját. eközben persze a pápa sem tétlen, nem csak a csaholó kutyákat engedte szabadon, magasabb körökből is szerez magának szövetségest, egy hasonlóan elborult elméjűt. lorenzo-nak még rossz lesz egy darabig. ahogy egykori szeretőjét sem kímélik a messzi ottomán földön, bár inkább csak lelkileg és szellemileg törik meg, de épp elég kín az is. sötét epizódot hozott a hazatérés, gondolni sem akarok arra, hogy valami hülye ünnep miatt egy hetet csúszik a befejezés... (++05.21.)
