„non-sustainable business model.”
ők imádják a közeliket, én meg imádom őket ezért, körbeértünk. de tényleg, művészet, amit az operatőrök kipréselnek a kamerákból, plusz ott vannak még a nyitó-jelenetek, amik már nem egyszerű flashfoward-ok, hanem agymozgató puzzle-ök. back to business, újabb formát találunk ki, bár az már most látható, hogy nem sima az út, mert el lehet tervezni, hogy majd lazázunk, és mellesleg keresünk egy valag pénzt, de ez a piac nem így működik, itt az asztalra kell csapni, hogy ne nézzenek hülyének. én meglehetősen toleráns szoktam lenni minden karakterrel, de ezt a szöszi kezd nagyon terhes lenni számomra (én kérek elnézést...), ilyenkor mindig baromi kíváncsi vagyok, hogy mi a céljuk az íróknak, remélem, hogy sikerül eléggé türelmesnek lennem addig, amíg fény nem derül erre... (krysten ritter? oh hello!) (++06.07.)
