„only a moron would ever live anywhere other than pawnee, indiana.” (leslie knope, multiple occasions.)
oh, wow, pawnee-ban megadják a módját, ha fináléról van szó. ismét belefért egy utazás a büdzsébe, nem beszélve az ismert arcokról (decemberist, john hamm, michelle firstlady obama (hogy szerezték meg...?), virtuális lil'sebastian). mint mindig, idén is arra készültek az írók, hogy nincs tovább, és ismét ki kell magukat írniuk ebből a csapdából szerencsére, de tényleg szépen lezárták, eljutottak a karakterek egy újabb állomásra, a koncert fináléja frenetikusra sikerült (bazdmeg, duke silver belépőjénél majdnem leestem a kanapéról), és aztán jött a csavar a mindig működő időugrással. egy percig sem aggódok, hogy jövőre ne sikerülne megugorni a szokásos lécet, így bekerülni a legfontosabb városiak panteonjába. (++06.09.)
van egy egyszerű mércém a sorozatokhoz: mi az, amit azonnal látnom kell, ha minden feltétel adott (van szabadidőm és van felirat), és mi az, amit probléma nélkül tologatok el akár több napon át. a pyrex volt idén az egyetlen sitcom, amit a mostazonnalakarok kategóriába esett, így nem hiszem, hogy túl sokat kéne magyaráznom az értékítéletemet (nagyontetszett). még mindig tudják hozni a fergeteges poénokat úgy, hogy erőteljesen megjelentek az érzelmek is a palettán, de nem erőszakosan, csak olyan édes szeretetteljesen. egy újabb ’kiváló dolgozó’ plecsni kerül fel a falra, immár a hatodik, talán már nem is számolják, talán már jerry larry terry össze is tört néhányat belőlük…
