„so this raid is family business? it’s personal?”
kicsit ’mintha, de mégsem’ érzésem volt az amúgy nagyszerű és jól pörgő finálé nézése közben. sok katonával jönnek a kékkabátosok, nagy csata lesz (lásd még a címet), de néhány lövéssel, két halottal és egy robbanással átvészelte a város. elválasztják a szerelmeseket? hát, nem. megölik az egyik legszínesebb karaktert? nem, még tudnak neki történetet írni. végleg megutáljuk a feleséget? hát még ő sem egydimenziós, tud még meglepetést okozni. nem volt zavaró, csak feltűnt, hogy többször levegőt vettem, aztán ki is fújhattam, mert meggondolták magukat az írók. aztán mégsem maradtunk nagyobb változás nélkül, és ha már meglépték ezt, stílusosan tették, tűzzel, zenével. (btw, oliver hirschbiegel, a rendező, a hitleres filmes, nem?) (++06.26.)
ülök itt a gondolataim felett, és egyetlen szóval küszködöm. úgyhogy gyorsan le is írom, hátha így kimegy a fejemből, és tudok majd értelmesen fogalmazni: korrekt. ez ami leginkább eszembe jut a sorozat első évadáról. egy tisztességesen megcsinált történelmi témájú alkotás egy érdekes plusszal (kémkedés), jól kidolgozott karakterekkel, hitelesen. egy hozzám hasonló történelembuzinak mindenképp ajánlott olvasmány, de azért mélyen lelkesedni nem tudtam érte. mert a történet csordogálása közben azért előfordult, hogy ránéztem a lejátszó órájára, hogy úgy éreztem, a magánéleti gubancok elnyomják a lényeget, de aztán mindig visszataláltak a helyes ösvényre, vagy vágtára fogták a feszültséget. úriemberek nem nézik a hibákat, viszont egy fejbiccentéssel jelzik az erényeket. tetszett.
