„i’m thinking about right now is how our town is gonna end up exactly like saint alice.”
van egy kedves barátosném, akinek az egyik kedvenc sorozata a trueblood, és van valami furcsa megszállottsága a melegek iránt. na, a nyitó-jelenetnél végig az villogott a fejemben, hogy mennyire fogja imádni ezt, így nagy vigyorral néztem én is. de később is volt egy-egy beszólás, mozdulat, amivel mutatták, hogy azért nem kő-drámát akarnak nekünk prezentálni. csak az egyszerű emberek lázadásánál éreztem kényelmetlenül magam, nehezen tolerálom a korlátolt idiotizmust. a nosztalgiát viszont szolid mértékben bírom, sőt, egy utolsó évadnál el is várom, hogy visszacsatoljanak a kezdetekre, így elnéző mosollyal fogadtam sook visszaemlékezését. meg logikus is volt a hasonló életútnál, hogy felidéződött benne ez a jelenet. csak kapcsolt volna, amikor a bár nevét olvasta... egyébként jól érzékelhető a ’nagybaj’, arlene-ék is érdekes szálat kaptak, és remélem most már minden rinyáló skarsgard-fan megnyugodott. btw, az a jó a sorozatban, hogy álom/látomás/flash formájában bárki vissza- vagy előhozható, szóval, no para. (++06.30.)