„-i still don’t think they were heroes.
–they’re heroes because no one’s gonna come to a parade on ’we don’t know what the fuck happened’ day.”
„óóh, hallgasson már el ez a gyerek, mert akkor végre megtörténik a várva várt esemény!” igazán gonosz tudok lenni, ha beleélem magam a történetbe... pont ma olvastam, hogy az átlag nézőket hidegen hagyja, hogy ki a sorozatok készítője, de hálistennek én nem tartozom közéjük, plusz messze földön híres vagyok a lindelof-mániámról, úgyhogy itt volt a helyem (plusz az ember vakon megbízik mindenben, amin az hbo pecsét rajta van. plusz az ember nagy kalap-emeléssel adózik peter berg-nek a fnl óta. plusz nézz már rá arra a fucking szereposztásra. elég lesz...?). és mindenki tudja, hogy ha a kis kopasz odacsap a lecsóba, akkor karakter-dráma fog kifolyni az ujjai közül. én egy pillanatig sem bánom, hogy nem akarnak a nagy rejtély megoldásával foglalkozni, irreleváns, megtörtént, eltűntek. hogy hogyan hat ez az emberekre -ez az érdekesebb (jut eszembe, az hbo-nak úgy tűnik nagyon megy az, hogy egy katasztrófa utáni mindennapokat hihetően mutassa be). és ezek a karakterek kellően érdekesek lettek, nem csak a drámára alkalmasak, de több esetben is nagy kérdőjeleket varázsoltak az ember feje fölé (a szektások főleg). talán az egyetlen dolog, amitől tartok, hogy innen sem lehetett kihagyni a tinédzsereket, akiket fájdalmasan rossz irányba tudnak elvinni legtöbbször (a szép csaj olyan ismerősnek tűnt, ránéztem a lapjára az imdb-n, andie macdowell lánya, mindent értek...). azt hinné az ember, hogy egy ilyen alappal nem lehet megfogni a nézőt, pedig végig érdekesek maradtak, de egyébként is, az atmoszférája és a biztos kézzel megválasztott zenéi is elvitték volna a hátukon. és el is fogják, remélem sokáig. (++07.02.)