„what the fuck?! i mean, it’s freezing and it’s stupid! it’s fucking stupid!”
(mindig a második rész a legnehezebb...) az emberiség két részre osztható: akik vállalják a kihívást, és akik feladják rögtön az elején. ma sem értünk semmivel közelebb a sorozat esszenciáját tekintve, de ez nem is baj, mondhatjuk spirituálisan, nem érteni, érezni kell. én például nagyon szeretem, amikor ledobnak egy gondosan kiművelt világba, fogódzkodók nélkül, és a szereplőkkel együtt én kukkanthatok be minden rejtett helyre, fedezhetem fel a nagy egészet. legtöbbször ezt egy pilot-nál érzi az ember, de itt a második órára is hasonlóan elvesztem a sok szál, érdekes kis morzsa között. annyira, hogy csak a kikapcsolás után realizáltam, hogy a sarokról simán idehallatszik a kocsmai kivetítőtől a szurkolói őrjöngés, addig fel sem tűnt. nagy szerepe lehetett ebben a zenének is, btw. (ja, és a kezdésnél keresztben voltak az ujjaim, hogy kapjon valami jó kis hbo-s főcímet a sorozat, és aztán jött is, és maximálisan meg voltam elégedve.) (++07.08.)
