„why don’t you kill yourself, walt?”
úgy látom, úgy gondolják a srácok, hogy elég, ha pár erős jelenetet egymás mögé raknak, és kész is az epizód. és baszki, igazuk van. oké, volt pofájuk felhúzni a nézőket. hogy todd-dal és a neonáci bandával kezdtünk, nem a jesse vs hank-kel, de egyből utána megkaptuk azt is. aztán jöttek sorba azok a bizonyos részek, amiktől egymás után hullott ki a csipa a fáradt szememből, a feszült éttermi jelenet, csúcspontjaként az idézetben is recitált marie javaslattal; a walt által gondosan kifundált vallomás -kiemelve az arcokra kiülő reakciókat; a sivatagi találkozás a nagy öleléssel a végén; és persze az a régóta várt fejlemény, hogy jesse végre rádöbben a mérgezéses csúnya ügylet valódi értelmi szerzőjére -és tombolni kezd. sosem lehet az embernek nyugta, ha ezt a sorozatot nézi. de miért is akarna nyugalmat...? (++07.09.)